Mint az egész keresztyén világnak, a magyarságnak is legnagyobb ünnepei közé tartozik karácsony napja, amelyhez ezer éve rengeteg népi hagyomány és népszokás tartozik, de soha nem homályosodott el az ünnep eredeti jelentése: e napon Jézus Krisztus születését ünnepeljük.

Nagyon szomorú tény, hogy éppen a legutóbbi évtizedekben érezhető, hogy egyre többek számára elsekélyesedik az ünnep, kommercializálódik, és elveszti eredeti tartalmát, csupán egyfajta ajándékosztó családi ünnepség marad. Nem könnyít ezen a helyzeten, hogy a ma legelfogadottabb tudományos nézetek szerint csak egy szimbolikus születésnapról van szó, amelyet az egyház azért fogadott el, hogy alkalmas időben lehessen ünnepelni. Éppen ezért érdemes felidéznünk, mit tudunk, tudhatunk valójában Jézus születésének időpontjáról.

A közismert és a tudományban általában elfogadott adatok szerint az ünnep mai időpontját először egy III. század második feli egyházatya, Victorinus püspök adta meg a Pannonia tartományhoz tartozó Poetovióban – ennyiben halvány szálon még hazánkhoz is kapcsolódik az ünnep eredete. Az időpont gyakorlatilag egyezik a téli napfordulóval (december 21–22. napján), amely időpontban a pogány népek általánosan tartottak különböző ünnepségeket, így ez a „születésnap” segítette a pogányok megtérését, hiszen régi ünnepeiket nem kellett minden szempontból babonás, káros szokásként elvetniök; és különösképpen egybeesett a III. században nagyon elterjedt Mithrász-kultusz főünnepével. Mivel pedig Mithrász kultusza a Duna-vidéken kiemelten erősnek látszott Poetovióban, a kör bezárult: logikus magyarázata van, miért éppen Victorinus határozta meg az időpontot, akkor és ott.

Valójában azonban ez legalábbis leegyszerűsített magyarázat, és nem minden történeti adatnak felel meg. Eltekintve attól, hogy ma már inkább úgy tűnik, a poetoviói Mithrász-kultusz jelentős, de nem sokkal erősebb az átlagosnál, az mindenképp tény, hogy Victorinus határozottan állította, hogy az időpontot nem ő találta ki, arra pedig nincsen adatunk, hogy a születésnapnak ő szervezte volna meg bármiféle ünneplését.

Mindez Victorinus püspöknek egy nagyrészt elveszett művében állhatott leírva, egy Máté evangéliumához írt magyarázatban, amelyből éppen érdekessége miatt ezt a részletet kimásolták egy középkori kódexbe, s arról újabb másolatok is készültek: ma egy IX. és egy XV. századi példányt ismerünk belőle. A kettő sajnos jónéhány elírás miatt különbözik, ami nem könnyíti meg az értelmezését. A legfontosabb szavak mindenesetre gyakorlatilag azonosak: „Sándor jeruzsálemi püspök pergamenjein találtuk, amelyet sajátkezűleg írt ki az apostolok irataiból: január elseje előtt nyolcadnapon (= december 25-én) született a mi Urunk Jézus Krisztus.”

Victorinust a maga korában szent életű embernek tartották, aki idős korában mártírhalált halt, és még teológiai ellenfelei is elismerték szándékai tisztaságát. Nem tűnik valószínűnek, hogy nyílt hazugságot írjon le, akár azért, hogy a megtérő pogányoknak adjon egy alkalmat erkölcsös és helyes ünneplésre, akár másért. Életrajza és stiláris érvek alapján valószínűleg a 260-as években írta e sorokat. Sándor jeruzsálemi püspök 231–249 közt volt hivatalban, tehát egy kb. 25–30 éves iratot használt művéhez, ebben semmi különös nincs. Elég biztosra vehető tehát, hogy az időpont kitűzése legalább Sándorra megy vissza, bár az, hogy ő ezt az apostolok irataiból vette volna, alighanem költői túlzás: csak úgy kell értenünk, ő is régi iratokban olvasta, és úgy gondolta, ezek visszamehetnek az apostolok idejéig. Jeruzsálem vidékén pedig nem volt jellemző a Mithrász-kultusz olyan nagy szerepe, mint Poetovióban, tehát neki nem volt olyan oka fiktív születésnap létrehozására, mint amit Victorinusnak tulajdonítunk.

Ettől még nem bizonyos, hogy az időpont valóban helyes: több, mint kétszáz évvel az események utáni hagyományról van szó, hat-hét nemzedéknek volt ideje az esetleg elfelejtett dátum helyett egy szimbolikusat elfogadni, a téli napforduló pedig valóban szimbolikus időpont. Ráadásul Victorinus szövege a következő mondatokban biztosan hibássá válik: azt írja, Jézus 9-ben született és 58-ban halt meg (római consulszámítás szerint). Ez természetesen lehetetlen, már csak azért is, mert Pontius Pilatus csak 36-ig volt helytartó... És megírja halála napját is, de az is rossz: március 23 vagy a másik kéziratban 25. Ezzel szemben elfogadott tény, hogy 33. április 3-án feszítették keresztre, ugyanis Pontius Pilatus helytartósága alatt ez volt az egyetlen olyan nap, amely a zsidó húsvét, a peszach előestéje volt, és ugyanakkor péntekre esett. Ebből tehát úgy tűnik, mintha a Sándor püspök megadta adatok egyszerűen tévesek volnának, ünnepek megalapozására való szándék nélkül, bizonytalan hagyományok felhasználása miatt.

Az egyik kézirat azonban a hét napjaira is  kitér, ezt írja: „pénteken hirdette ki [az angyal a fogantatását], vasárnap született, csütörtökön keresztelték, pénteken szenvedett. Az Úr születésének napjától szenvedésének napjáig 32 esztendő, 3 hónap, 11 nap telt el.” Ez a számítás az előzőkkel ellentétben van, tehát Sándor püspöknél egész biztosan több hagyomány volt egybedolgozva. A 3 hónap és 11 nap viszont a keresztrefeszítés valódi időpontjától visszaszámítva december 24-ét adja, és ha a 32 esztendőt is visszaszámoljuk, a mi megfogalmazásunk szerinti „Kr. e. 1. évig” jutunk, ekkor pedig ez a nap szombat volt – a december 25. pedig valóban vasárnap. Ha arra gondolunk, hogy az evangélium éjjeli születésről számol be, amikor az ókorban (óra nélkül) mindig bizonytalan volt, melyik naphoz is tartozik inkább az esemény – és arra is, hogy a római dátumozás rendkívül nehézkes, még a szakértők is mai napig ujjaikon számolgatják a dátumokat és néha tankönyvben is lehet hibásan kiszámolt napot találni, tehát egy napot bárki bármikor tévedhetett –, ez a két mondat valóban összhangban van. Ráadásul a többi megadott nap is összhangban lehet mindezzel: a keresztelésre megadott csütörtök így a 29. évre utal, ami nagyon is jól elképzelhető Jézus nyilvános működése kezdetének, a pénteki fogantatás pedig illik az egyházban mai napig ünnepelt március 25-e napjához.

Természetesen ez a szövegváltozat nem bizonyít semmit Jézus születésének valódi időpontjáról – azt talán soha nem fogjuk tudományos pontossággal bizonyíthatóan megtudni –, azt azonban eléggé világossá teszi, hogy a 220–230-as években már létezett az egyházban egy régi hagyomány – más, ennek ellentmondó hagyományok mellett –, amely az időpontot évre és napra is pontosan ugyanakkorra tette, mint a mai „hagyományos” nézet, tehát az ünnep eredete is régebbi, mint általában gondoljuk, aligha a III. századi pogány ünnepek átvételeként vagy vetélytársaként keletkezett, hanem onnan, hogy az őskeresztyén közösségek egy része (éspedig legvalószínűbben éppen a Szentföldön) ezt tekintette valódi születésnapnak.