Az 1515. július 22-én történt eseményről Katkó Gáspár kutatónk írását közöljük.

1515. július 22-én, I. Miksa német-római császár, II. (Jagelló) Ulászló magyar és cseh király és I. (Jagelló) Zsigmond lengyel uralkodó részvételével a tavasz óta tartó tárgyalások egyik fontos fejezeteként a bécsi Szent István-székegyházban egy kettős eljegyzésre került sor. Ennek során a magyar uralkodó fia, Lajos, Miksa egyik unokájával, Máriával állhatott oltár elé, míg Miksa másik unokája, Ferdinánd, II. Ulászló tizenkét éves lányát, Jagelló Annát jegyezte el. Noha a ceremóniát hitelesítő Habsburg–Jagelló szerződés elvben lehetővé tette a Jagellók számára, hogy örököljék a hatalmat a Habsburgok fennhatósága alatt álló területeken, ha a Habsburg-ház kihalna, az ebben rejlő lehetőségeket hosszú távon csak a Habsburgok tudták kihasználni.

A Habsburg-ház, amely – részben következetes házassági politikájának köszönhetően – a 16. század elején hatalmas területeket birtokolt Európa nyugati felében, már a 13. század végén szemet vetett a cseh és magyar trónra. I. Rudolf német király, aki az 1278-as második morvamezei csata után megkaparintotta Ausztria nagy részét, IV. (Kun) László halála után 1290-ben, fia, Albert számára megpróbálta megszerezni a magyar trónt. Jóllehet ez a kísérlet nem járt eredménnyel, Rudolf utódai nem mondtak le erről a tervről. A kedvező alkalomra több, mint egy évszázadot kellett várni. V. Albert, aki uralkodása alatt igyekezett jó kapcsolatokat ápolni Luxemburgi Zsigmond magyar királlyal, 1421-ben feleségül vette Zsigmond lányát, Erzsébetet. Ez a házasság később jó lehetőséget biztosított Albertnek, hogy Luxemburgi Zsigmond örökébe lépjen.

Luxemburgi Zsigmond kívánságának megfelelően, annak halála után, 1438-ban mind a magyar, mind pedig a cseh rendek megválasztották őt uralkodójuknak. Azonban Albert – akit a magyar történelemben csak I. Albertként ismernek – nem sok időt tölthetett a magyar és a cseh trónon, mert 1439 októberében meghalt, és már nem érhette meg fia, V. László születését, aki a rákövetkező évben látta meg a napvilágot. Noha Lászlónak minden joga meglett volna ahhoz, hogy király legyen, és három hónapos korában megkoronázzák, mégsem ő, hanem a nála jóval időseb Jagelló Ulászló foglalhatta el a magyar és a cseh trónt. Ugyan László jóval később, 1452-ben Magyarországra jött, de nemsokára már Prágába került, ahonnan csak Hunyadi János halála után, 1456-ban tért vissza.

Halálát követően korábbi gyámja, a Habsburg-ház Lipót-ágából származó III. Frigyes német-római császár ragaszkodott ahhoz, hogy a magyar koronát megtartsa magának, s jóllehet 1458 februárjában Németújváron királlyá koronáztatta magát, Hunyadi Mátyás uralkodása alatt nem tudta érvényesíteni akaratát. Csak annyit sikerült elérnie 1463-ban, hogy legálisan használhatta a magyar királyi címet, és Mátyásnak esküt kellett tennie, hogy amennyiben fiú örökös nélkül halna meg, a trónt vagy Frigyes vagy pedig a fia, Habsburg Miksa fogja örökölni.

Mátyás halála után a Habsburgok újfent megkísérelték érvényesíteni akaratukat, de a magyar rendek mégsem őket, hanem a Jagellókat választották. III. Frigyes ugyan 1491-ben megpróbálkozott fegyverrel érvényt szerezni a dinasztia érdekeinek, de nem járt sikerrel. A császár Pozsonyban megkötött békével elismertette Miksa trónigényét, amennyiben II. Ulászló vagy utódai törvényes fiú utód nélkül halnának meg.

Az 1515-ben Bécsben megkötött Habsburg–Jagelló szerződés után a Habsburgoknak még tizenegy évig kellett várakozniuk, míg erőfeszítéseik gyümölcse beérett, és II. Lajos tragikus halála után I. Ferdinándot 1526. december 17-én a magyar rendek egy részének támogatásával Pozsonyban magyar királlyá koronázták.