II. András (hosszú élet, hosszú uralkodás)

András herceg, sokáig nem számított a trón várományosának (1176/77 körül születhetett), azonban – ha rövid időre is – Halics élén állt. 

Másodszülöttként, gyaníthatóan nagy adag bizonyítási kényszerrel indult a királyi családban. Ennek korai megnyilvánulása lehetett szokatlan aktivitása.

harc és diplomácia

András, remek fegyverforgató lehetett, hiszen több sikeres hadjáratáról tudunk (például hercegi birtokai védelmében a betörő szerb seregeket győzte le). Korábban bátyjára a magyar királyra is rátámadt, majd kibékülésük zálogául a dalmát–horvát hercegi titulust kapta annak javadalmaival együtt. Saját területén önállóan szedett adót és pénzt is veretett, ami akkoriban a szuverén uralkodók kiváltsága volt. Megkoronázása után (1205-ben lett Magyarország királya), behívta az országba a Német Lovagrendet, és Erdélyben tekintélyes területeket adományozott nekik, és a kunokkal szemben az ország védelmét várta el tőlük. Közben felesége rokonságára támaszkodva leváltotta a korábbi király, Imre bizalmi embereit az ország vezető tisztségeiben. Első felesége halála után nem sokkal, miután megszilárdította hatalmát, elindult a Szentföldre (az út jelentős részét hajón megtéve), hogy keresztesháború keretében szerezzen magának dicsőséget, a keresztény seregeknek győzelmet. A keresztes hadjárat alatt András remek diplomáciai érzékről tanúságot téve, sok barátot és szövetségest szerzett, házassági szerződéseket kötött gyermekei számára.  

II. András pecsétje (1216). Forrás: Wikipédia

átszervezés a gazdaságban, átalakítás a társadalomban

II. András szinte mindig pénzszűkében volt. Tudta milyen ingatag helyzetben lévő királynak lenni. Ezért mindent megtett, hogy stabilizálja uralmát, és erőssé tegye az országot. Létrehozta a tárnokmesteri pozíciót, miközben a vámokat és illetékeket pénzben hajtotta be. Az ajándékozás művészetével növelte befolyásos támogatói táborát. Az adók behajtását bérbe adta, így például a jelentős belföldi javadalmakat termelő sóbányákat is bérlők kezére adta. Az ország népének társadalmi feszültségeit az Aranybulla kiadásával igyekezett megoldani. 1222-ben a székesfehérvári országgyűlésen elfogadott okirat a nemesség jogait szabályozta. Intézkedett a lányok öröklési jogáról, a megyésispánok joghatóságát korlátozta a szerviensek fölött. A nemesek körében általános hadkötelezettséget írt elő, de csak az ország határain belül. A leghíresebb kitétel mégis az ellenállási záradék volt. A kiváltságlevél a történeti alkotmány szerves részévé vált.

II. András halála

A király, aki rendkívül hosszú ideig uralkodott, elvesztett két feleséget. Harmadszorra is nősülésre adta a fejét, és 1234-ben feleségül vette az itáliai estei őrgróf lányát Beatrixot. Azonban a rákövetkező évben már hadba kellett szállnia az idős királynak, miután II. (Harcias) Frigyes betört a Magyar Királyságba. II. András bosszúhadjáratot indítva eljutott egészen Bécsig, és ennek hatására Frigyes rengeteg pénz árán békét vásárolt a magyar uralkodótól. Nem sokra rá a király váratlanul elhunyt 1235. szeptember 21-én. II. Andrást az egresi ciszterci monostorban helyezték örök nyugalomra.

 

Felhasznált irodalom

Almási Tibor: A tizenharmadik század története. 2000.

Benda Kálmán: Magyarország történeti kronológiája: a kezdetektől 1526-ig. 1. kötet. 1982.

Dümmerth Dezső: Az Árpádok nyomában. 1977.

Geréb László: Képes Krónika. 1993.

Kristó Gyula – Makk Ferenc: Az Árpádok. Fejedelmek és királyok. 2003.

Veszprémi László: Magyar király a Szentföldön II. András keresztes hadjárata 1217-1218. 2009.