2022. február 9-én hunyt el Murádin László az erdélyi magyar dialektológia jelentős személyisége, a magyar nyelvföldrajzi kutatások egyik úttörője folyóirat-szerkesztő, számos nyelvi ismeretterjesztő írás szerzője.

1930. november 29-én született az aranyosszéki Harasztoson, iskoláit szülőfalujában kezdte, majd Gyulafehérváron, Kolozsváron és Marosvásárhelyen folytatta. 1954-ben Kolozsváron a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom tanári oklevelet. A Magyar Nyelvészeti Tanszéken bekapcsolódott az akkor már fellendült nyelvföldrajzi kutatásokba és a terepmunkába. Részt vett A moldvai csángó nyelvjárás atlasza, a Székely nyelvatlasz és az Aranyosszéki tájnyelvi atlasz nyelvi adatainak gyűjtésében, majd az adatok feldolgozásában, és térképlapok készítésében. Azonban a legnagyobb szabású munkája A romániai magyar nyelvjárások atlaszához kapcsolódó tevékenysége volt, ez a feladata az 1950-es évek végétől az 1970-es évek végéig tartott. A terepmunka, az adatok gyűjtése 1967-ig folyt, majd újabb tíz évig a gyűjtés során készült cédulák rendszerezése, és az adatok térképekre írása következett. A romániai magyar nyelvjárások atlasza munkálatai Szabó T. Attila vezetésével a Kolozsvári Nyelvtudományi Intézetben kezdődtek, ekkor Gazda Ferencet és Nagy Jenőt bízták meg az előkészületi munkák elvégzésével. 1957-ben politikai okokból Gazda Ferencet eltávolították a csoportból, helyére Murádin Lászlót nevezték ki. 1959-ben Nagy Jenő is politikai okokból távozott az intézetből, és ezután Murádin László egyedül végezte el a terepmunkát (1959 és 1966 között), majd az adatok feldolgozását is. Azonban az 1970-es évek végén politikai okokból erdélyi magyar nyelvtérképet nem lehetett megjelentetni, ezért Murádin A romániai magyar nyelvjárások nyelvföldrajzi adattárát kezdte el szerkeszteni. Az atlasz kiadására Magyarországon kerülhetett sor, a munkát az 1990-es években a Magyar Nyelvtudományi Társaság támogatásával az ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tanszékén kezdték el. A 11 kötetből álló atlaszt 1995 és 2010 között jelentették meg. Murádin László A moldvai csángó nyelvjárás atlasza magyarországi közzétételében is közreműködött, az atlasz kiadásának egyik előkészítője Péntek János mellett ő volt 1991-ben. Nyelvjáráskutatói tevékenységéhez tartozik, hogy Murádin László népmesekötethez is készített nyelvészeti mellékletet. A havasok mesemondójaként számon tartott Jakab István meséit 2002-ben adták ki (a meséket gyűjtötte és közzétette Nagy Olga és Vöő Gabriella), ebben a nyelvész bemutatja Görgényüvegcsűr nyelvjárását, és jegyzéket közöl a kötetben szereplő tájszavakról is.

Murádin László névtannal is foglalkozott. Névtani témájú írásai például A hely, ahol élünk. Barangolások Erdély helynevei között (1998), Egyházi településnevek Erdélyben (2000), Erdélyi magyar családnevek (2005). Az Utak és nevek (2003) című könyve bevezetőjében így ír: „Az erdélyi tájak szerelmese vagyok. Nekem többet mond az erdélyi hegyek, a folyóvölgyek, a folyóvölgyekben sorakozó falvak látványa, mint sok más, európai hírnévre szert tett, divatos, pompás turisztikai célpont. (…) Ne értsen félre azonban senki, nem vagyok annyira lokálpatrióta, hogy ne ismerném el a távoli világ csodáit, ám vessük előbb szemünket szűkebb környezetünkre. Járjuk a vidéket, utazzunk „otthon” is”. A helynevekkel azért is foglalkozott, mert nyelvjáráskutatói terepmunkája során azt tapasztalta, hogy a román nyelvű helységnévtáblák, vasúti megállók feliratai révén az erdélyi és nem erdélyi magyarság csak fogyatékosan ismerheti az adott települések magyar nevét. Írásában kitér arra is, hogy kisebbségi helyzetben a többségi nyelvi hatás a kisebbségi helységnevek ismeretét és használatát is befolyásolja, ezért a névtudomány is tehet a kisebbségi helységnévismeret erősítésérért és javításáért. Könyvével a széles nagyközönség figyelmét is szeretné felkelteni, szándéka szerint pedagógiai célokat is szolgáló, névtudományi ismeretterjesztő útikönyvet állított össze. Könyvében a kiválasztott településnevek keletkezéséről, a név eredetéről, köznévi jelentéséről, történeti változásairól is ír. Az olvasó megtudhatja például, hogy Sepsiszentgyörgy egyike Székelyföld legrégebbi városainak, és a település templomának védőszentjéről Sárkányölő Szent Györgyről kapta a nevét (a Sepsi- előtag Sepsiszékre utal). Madéfalva neve a 16. századi adatok szerint Amadéfalva volt, a helységnév az Amadé személynév és a birtoklást kifejező falva összetételből keletkezett. Később a nyelvérzék a szókezdő a-t elhagyta, mert határozott névelőnek érzékelte.

Murádin László 1968-tól szerkesztőségi titkára, majd 2007 és 2016 között főszerkesztője volt a Román Tudományos Akadémia magyar nyelvű folyóiratának, a Kolozsváron megjelenő Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményeknek. Emellett a széles nagyközönségnek is írt nyelvészeti témájú cikkeket, több újságban, napi- és hetilapokban, folyóiratokban jelentek meg nyelvi ismeretterjesztő, nyelvművelő írásai, cikksorozatai. Péntek János szavai szerint Murádin László mintha ösztönösen tudta volna, hogy „nem a nyelvet, hanem a beszélő nyelvi tudását kell művelni, gazdagítani, és ezzel is bátorítani kell a nyelvhasználatot”.

Felhasznált irodalom

Juhász Dezső 1997. A romániai magyar nyelvjárások atlaszának kiadástörténeti, nyelvi és településtörténeti tanulságaiból. Magyar Nyelv, 93. évf. 2. szám. 199–207.

Juhász Dezső 2022. Murádin László (1930–2022). Magyar Nyelv, 118. évf. 2. szám. 219–220.

Murádin László 1995. Bevezető. In: A romániai magyar nyelvjárások atlasza I. kötet. Az anyagot gyűjtötte és a kéziratot összeállította Murádin László. Szerkesztette és a kiadást előkészítő munkacsoportot irányította Juhász Dezső. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest. 5–8.

Péntek János 2016. Murádin László szakmai életútja. In: Kádár Edit szerk. Erdélyi magyar nyelvészek 1. Murádin László. Kiadja a Nagyváradi Europrint az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottságának Nyelvtudományi Szakbizottsága megbízásából, Nagyvárad. 5–14.