A csata politikai jelentőségét az adja, hogy nyitánya volt a Bocskai István vezette Habsburg-ellenes mozgalomnak. A csata lefolyását tekintve önmagában sommásan így foglalható össze: 

„Miután az addig császárhű magyar főúr, Bocskai István tiszántúli várait Habsburg csapatok vették ostrom alá, előbbi az ellenséges oldalon szolgáló magyar hajdúkhoz fordult segélyért. Dampierre tábornok Bocskai oldalára átállt hajdúi (2.500 fő) okt. 15. Váradtól északkeletre lest vetettek az utóbbi ellen vonuló császári erők Petz ezredes vezette egységeinek (2.000 gyalogos, 1.200 lovas). Az Ér hídján rendezetlenül átkelő – szálláshelyére igyekvő – lovasságot az út két oldalán megbújt hajdúk szétverték, majd végeztek Petz tőlük lemaradt gyalogságával is. Bár Belgiojoso kassai főkapitány a közelben tartózkodott, az ütközetbe – talán saját vallon zsoldosainak megbízhatatlansága miatt – nem avatkozott be. Petz erői gyakorlatilag teljesen megsemmisültek: állítólag csak 40 lovas és 30 gyalogos tudott elmenekülni. A felkelés első nagyobb összecsapása ily módon szerencsés véget ért, s Bocskai a hajdúk megnyerésével komoly katonai erőt kapott céljai megvalósításához.”[1]

Ugyanakkor felvet néhány érdekes kérdést már a csata helyszíne is. Az egyik egykorú leírás szerint „...[Pezzen] akkor a bizonyos Adorján nevű várban volt. Közben ott volt Capriolus (Caprioli) is, és Adorjántól négy mérföldre letáborozott. Peczius (Pezzen) a két mérföldre levő Almás várba vonult így, miután október 14-re tűzték ki az indulás idejét, mivel némely hajdúk a császár hűségére esküdtek, Barbianus (Barbiano – Belgiojoso) meghagyta Pezzennek, hogy éjféltájban gyalogosaival, ágyúival és málhájával menjen előre, a sziléziai lovasok oldalról és hátulról fedezzék, és lassan lopakodva haladjanak, amíg ő is követi őket...”[2] Így „Almás” némi magyarázatot kíván: „Négyesi Lajos így írt a csata helyszínéről:’...hiszen Istvánffy megrögzötten adorjáni ütközetnek nevezi az összecsapást, azonban az ’Álmosd nevű puszta falu’ megnevezésnek lehet más magyarázata is. Diószegtől északra találjuk Egyed-pusztát. Helyén a XVI. század közepéig az Egged-Monostora nevű község állt, melyben 77 család lakott. Ezt a helyet északról és nyugatról az Almás-patak völgye övezi. Elképzelhető, hogy a község az ütközet idején elhagyott, puszta-falu volt. A területet kevéssé ismerők könnyen összekeverhették Almosd, Almás és Egged nevét, például úgy, hogy a helyet ’az Almásnál lévő puszta faluként’ nevezték meg.’”[3] Balogh László az Almás – Álmosd azonosságra nyelvészeti magyarázatot is adott: „A legkorábbi – d képző az Álmosd névben a XIII. században jelent meg, s egyidejűleg élt a képző nélküli változattal is. Tehát elsőként Álmos – Almás (Ó-Álmosd) település létezett, s később Álmosd (Álmos-d, Kis-Álmos, Álmos – Almás falu ’kistestvére’) jött létre. Ó-Álmosd egyébként a mai Álmosd község külterületén található, tehát az elpusztulása előtt is ősi álmos(d)i részen feküdt.”[4]

A Bocskai-féle mozgalom története a 15 éves háború (1591–1606) kontextusába ágyazódik be, az eredetileg Habsburg-párti főúr 1604-ben fordult a Habsburgok ellen. A szabadságharc kezdetén „Belgiojosonak Dampierre hajdúival, Caprioli seregével, az erdélyi csapatokkal összesen csaknem 14.000 fős serege volt, ezzel szemben Bocskai nem egészen 800 katonával rendelkezett, akikre elsősorban Kereki és Sólyomkő várának védelménél volt szükség.”[5]

Bocskai azzal tudta megfordítani az erőviszonyokat, hogy meggyőzte a császári szolgálatban lévő hajdúkat (többek közt a Dampierre csapataiban lévőket) az átállásról, azzal, hogy 5 havi zsoldot (amivel a Habsburgok el voltak maradva) és földadományt ígért nekik. Mindezeket később be is tartotta.

A terv az volt, hogy Petz (Pezzen) 3500 fős csapata ellen Bocskai csapataival egy közös támadást fognak végrehajtani Álmosdnál. 

Pezzennek az Ér mocsaras völgyén a Diószegi hídnál kellett átkelnie, hogy tovább tudjon haladni Belgiojoso csapatai felé. az első összecsapás a hídnál robbant ki a császáriak és hajdúk között. Ebbe kapcsolódtak be Bocskai csapatai is. Hosszabb harcok során sikerült felszámolniuk a Pezzen menetoszlopában kialakított szekérsáncot és ártalmatlanná tenniük az ágyúkat. A csata végül egy véletlennel dőlt el végleg, és mérlege a következő: „A magára maradt gyalogság keményen védekezett a szekérsáncok mögött, és valószínűleg még sokáig kitartottak volna, ha nem történik egy baleset. Az egyik lövész ugyanis az égő kanóc parazsát a lőpor közé ejtette, mire az felrobbant. Sokan megsebesültek, másokat a légnyomás tett harcképtelenné. Német források szerint a sziléziai lovasokból csak 40, a 6 zászlóalj muskétásból alig 30, és a kassai lövészekből csak 2 ember menekült meg. A sziléziai lovasság és Pezzen ezredének tisztjei mind a harctéren maradtak. ”[6]

A történet egyik izgalmas mellékszereplője és mellékszála Dampierre Habsburg birodalmi tábornok (megh. 1620. október 9.)[7] szerepe, aki többször, így 1619–20-ban is küzdött a magyar hadszíntéren, csak akkor már Bethlen Gábor erdélyi fejedelem ellen és a Bethlen-féle Habsburg ellenes mozgalom kontextusát már a 30 éves háború (1618–1648) adta. A tábornok tevékenységének egyik hatása volt a nyugat-dunántúli területek, így a Batthyány-birtokok feldúlása, falvak kifosztása is (ld. táblázat).[8]

[9] Az állatok és tárgyak darabban, a gabonafélék köbölben, a pénz forintban megadva.

Az álmosdi csata számos közvetlen és hosszabb távú katonai, társadalmi és politikai következménnyel is járt: „Belgiojoso október 20-án délben megindult Váradtól Tokaj felé, ahová október 24-én este némi kerülővel, – mivel Bocskai éppen Debrecenben volt –, meg is érkezett és innen székhelye, Kassa irányába igyekezett, azonban Rakamaznál Bocskai hajdúi utolérték, és megkergették seregét, az otthagyott helyőrséget pedig levágták. Bocskai az 1605 decemberében kiadott híres korponai oklevelével kollektív nemesítést hajtott végre: eddigi és jövendőbeli katonai szolgálatuk fejében, 9254 hajdú vitézének nemességet, adómentességet és földet adományozott, saját szabolcsi és bihari birtokain telepítve le őket.”[10]

[1] Weiszhár Attila: Csaták kislexikona, Maecenas, Budapest, 2000, 15.

[2] Idézi: Balogh László: Az Álmosd–diószegi csata és előzményei. 2017. https://epa.oszk.hu/03300/03326/00001/pdf/EPA03326_civisporta_2017_1_067-092.pdf 80.

[3] Idézi: uo. 81.

[4] Uo. 82.

[5] Uo. 84.

[6] Uo. 87.

[7] Korai karrierjéről bővebben: Bagi Zoltán Péter: Henri Du Val Dampierre karrierjének kezdete. In: A hajdúk nyomában – Régiókutatás és emlékezettörténet. Debrecen, 2016. 43–56.

[8] Illik Péter: Kártételek a Batthyány-birtokokon „az rebellió alatt” (1619–1622). In: J. Újváry Zsuzsanna–Forgó András–Illik Péter: Tanulmányok évszázadok történelméből. PPKE BTK, Piliscsaba, 2006. 131

[9] Az állatok és tárgyak darabban, a gabonafélék köbölben, a pénz forintban megadva.

[10] Balogh 2017. 88.