1613. március 27-én halt meg Csehországban az Erdélyi Fejedelemség történetének egyik legellentmondásosabb uralkodója. Ezen az évfordulón Katkó Gáspár, az MKI Történeti Kutatóközpontja tudományos munkatársának cikkét olvashatják.

Báthory Zsigmond 1572-ben látta meg a napvilágot somlyói Báthory Kristóf váradi kapitány és Bocskai Erzsébet gyermekeként. Apja, aki testvére, Báthory István után vajdaként vette át az Erdélyi Fejedelemség irányítását, még gyerekkorában, 1581-ben hunyt el. Sorsának alakulásában nagy szerepe volt annak, hogy alig nyolc évesen, közvetlenül Báthory Kristóf halála előtt megtették annak örökösévé. Ez a lépés jól illett Báthory István terveibe, aki rokonságát felhasználva igyekezett a Báthory-család somlyói ágának helyzetét megszilárdítani mind Erdélyben, mind pedig a lengyel-litván államban.

Mivel Báthory Zsigmond fiatal kora még nem tette alkalmassá arra, hogy a fejedelemséget irányítani tudja, ezért nagybátyja 1583-ban az általa felállított hármas tanács tagjaira (Kovacsóczy Farkas, Kendi Sándor, Sombori László) bízta Erdély irányítását. Báthory István, ha távolról is, de folyamatosan követte unokaöcsének nevelését, s a napi ügyek intézése mellett még arra is maradt energiája, hogy Zsigmond udvartartásának rendjét pontosan szabályozza.

Báthory Zsigmond képzésében nagy szerepe volt azoknak jezsuita oktatóknak, akik Báthory István hívására érkezetek Gyulafehérvárra 1579-ben. A jezsuita atyák mellett nagy hatással volt Zsigmondra a fejedelmi udvar olaszos műveltsége is, amelynek köszönhetően felnőttkorára a latin mellett olaszul is kitűnően megtanult.

Természetesen egy leendő fejedelemnek nemcsak a nyelvek és a művészetek területén kellett nagy fokú jártasságot szerezni, hiszen ebben a korban egy uralkodótól azt is elvárták, hogy rendelkezzen megfelelő hadi ismeretekkel. Mivel ezen a téren a jezsuiták már nem tudtak neki segíteni, így anyai nagybátyja, Bocskai István vezette be ennek rejtelmeibe. Bocskai későbbi pályafutására is nagy befolyással bírt, hiszen második lemondását követően 1598-ban csak és kizárólag az ő erélyes fellépést követően tudott visszaülni az erdélyi trónra.

Báthory Zsigmond csak azután nyerhette el a trónt, hogy a medgyesi országgyűlés 1588-ban nagykorúsította, de ennek a gyűlésen résztvevő rendek alaposan megkérték az árát: a fejedelmi hatalomért cserébe Zsigmondnak ki kellett űznie Erdélyből a jezsuitákat.

Zsigmond uralkodása viszonylag kedvezően indult, s sokáig nem tért el az elődei által folytatott törökbarát politikától. 1595-től Habsburg Rudolf ösztönzésére bekapcsolódott az oszmánok elleni háborúba, amivel később hatalmas szenvedést zúdított az Erdélyi Fejedelemség majd minden lakójára.