1335 novemberében Magyarország hármas királytalálkozó helyszíne volt: I. Károly magyar király (1301–1342) Közép-Európa két jelentős uralkodóját, III. (Nagy) Kázmér lengyel királyt (1333–1370) és Luxemburgi János cseh királyt (1310–1346) fogadta visegrádi palotájában.

Az összejövetel célja a három ország közötti szövetségkötés, a Cseh- és Lengyelország között, valamint a Lengyelország és a Német Lovagrend között fennálló területi vita békés rendezése, továbbá gazdasági együttműködés kialakítása volt. Hosszas, hónapokig tartó előkészítő tárgyalások után, november 1-je körül érkeztek a külföldi államfők a magyar udvarba, amelynek vendégszeretetét a lényegesebb dokumentumok aláírásáig, legalább egy hónapon keresztül élvezték.

A lengyel és cseh historiográfia szerint is jelentősnek tartott esemény I. Károly egyik legnagyobb külpolitikai sikerének tekinthető. Nemcsak azért, mert a Lengyelország és a Német Lovagrend közötti vitában arbiterként, azaz döntőbíróként léphetett fel a magyar király, hanem azért is, mert hosszabb távú együttműködések alapjává váltak az itt megkötött egyezmények.

I. Károly, aki házassága révén dinasztikus kapcsolatot ápolt Lengyelországgal, a Visegrádon megkötött katonai és politikai szövetséget III. Kázmér újabb, 1339. évi visegrádi látogatása alkalmával tovább erősítette a lengyel trón örökléséről szóló megállapodással, amelynek köszönhetően fia, I. Lajos király (1342–1382) 1370-ben perszonáluniót hozhatott létre a két állam között.

Luxemburgi Jánossal I. Károly már korábban is igyekezett szorosabb kapcsolatot kialakítani. Elsőszülött fiát eljegyezte a cseh király egyik leányával, de a tervezett esküvő a magyar királyi herceg halála miatt meghiúsult. Talán a visegrádi királytalálkozó alkalmával kötötték meg azt a szerződést, amely alapján később János cseh király fiának, Károly morva őrgrófnak, a későbbi IV. Károly német-római császárnak (1355–1378) elsőszülött leánya és Lajos herceg, a későbbi magyar király házasságot kötött. A cseh–magyar együttműködési és támogatási szerződést utóbb, 1338-ban ugyancsak megerősítették.

A visegrádi királytalálkozó Európa ezen régiójában hosszabb távra békét biztosított az államok között, ezenfelül gazdasági, kereskedelmi értelemben is több szállal kötötte össze a három országot. Az itt létrejött szerződéseknek köszönhetően lendült fel például a Morvaországból induló, Cseh- és Magyarországon keresztülhaladó nyugat-európai kereskedelmi útvonal, a Magyarországról Kassán és a Szepességen át Krakkóba, illetve a Zsolnáról Brünnbe vezető kereskedelmi utak forgalma.

(Kiemelt kép: Visegrádi vár)