A vonatkozó kötőszók használatának egyik alapvető hibája, hogy mellérendelő viszonyt is vonatkozó alárendeléssel formálunk meg. Ezek a felemás, logikátlan szerkezetek nagy múltra tekintenek vissza, egyik-másik megoldás pedig a hivatalos iratok és a sajtó nyelvhasználatának olyan megrögzött sablonjává vált, hogy évszázados nyelvművelő tevékenységgel sem sikerült megszabadulni tőle.

Életképességük legalább annyira magyarázható az anyanyelvi oktatás és az újságíróképzés fogyatékosságaival, mint az idegen nyelvek és idegen minták nyakló nélküli követésének mondhatni hagyományos divatjával, a nyelvek közötti különbségek tudatosításának hiányával. Régebben a latin és a német mindennapos használata, újabban pedig az angol nyelv kiterjedt hatása erősíti az indogermán nyelvek sajátosságainak átvételét és továbbélését.

Ilyen idegenszerű szerkesztési szokás, sajtónyelvi hiba az aki főnévi vonatkozó névmás hírszövegek beszámolóiban jelentkező modoros használata: a nyilatkozatok idézésekor ugyanis az egyszerű kiegészítést tartalmazó mellérendelést alárendelő aki kötőszóval kezdik. Íme, néhány jellegzetes példa a mai sajtónyelvből: – a klímaváltozás hatásaival nekünk is szembe kell néznünk, mondta a polgármester, aki hozzátette: a település szociális hálóját is erősíteni fogják – helyesen: mondta a polgármester, majd hozzátette…; – szakmailag és anyagilag is támogatjuk az utánpótlást – hangoztatta az államtitkár, aki hozzátette: emellett fontos az edzők elismerése is – helyesen: hangoztatta az államtitkár, és hozzátette…; – megérdemelten került a spanyol csapat az első helyre, hiszen borzasztóan jól játszottak – fogalmazott a szövetségi kapitány, aki hozzátette, a higgadtság billenthette a magyarok felé a mérleg nyelvét az ötméterespárbaj során – helyesen: fogalmazott a kapitány, majd hozzátette… – Mint látjuk, az aki hozzátette helyett a majd, és hozzátette stb. mellérendelő folytatás, mellérendelő kötőszói kapcsolás felelne meg a mondanivalónak, a közlő szándékának. A rossz minták, a hibás beidegződések azonban – miként pl. a hivatali levelek, kérvények jogszabályok ún. bikkfanyelvének bosszantó kövületei is – nem engedik a természetes, az odaillő forma használatát, útjában állnak az egyszerű, észszerű és magyaros megoldásnak. – Természetesen a sajtónyelvben is találkozhatunk mintaszerű kapcsolással, de sokkal ritkábban; íme: – A fejlesztésnek a költségek csökkentését is szolgálnia kell – mondta az elnök, majd hozzátette: 700 euróval kívánják csökkenteni az előállítás költségét.

Végül lássunk az aki vonatkozó névmás helyes használatára is példát: a minisztérium már hat magyarról tud, aki a lezárt Hopej tartományban van – itt az aki a neki megfelelő szerepben áll mint a jelzői mellékmondat bevezető kötőszava (vagyis: hat olyan magyarról tudnak, aki Hopej tartományban van).

Jegyezzük meg: az aki vonatkozó névmás alárendelő tagmondatok közötti viszonyban, a mellékmondat bevezetőjeként használható helyesen, személyre vonatkoztatva. Mellérendelő kapcsolatos viszonyban az újabb mozzanat bevezetésére nem alkalmas, bár a sajtónyelvben régóta meggyökeresedett az efféle hibás alkalmazása. Ilyenkor vagy el kell hagynunk az aki névmást, vagy a majd, és stb. szavakkal kell helyettesítenünk.

(Az írás jegyzetként elhangzott a Magyar Katolikus Rádió Nyelvédesanyánk című műsorában)