Lassan másfél évszázada történt, hogy 1879. március 12-én hajnalban elöntötte a megáradt Tisza Szeged városát. A folyó fenti szakaszán a helyi nemesi birtokosok érdekei szerint módosított folyószabályozás miatt már voltak vészjósló időszakok. A bekövetkezett katasztrófa csak idő kérdése volt.

A szerencsétlenség hírére nemcsak az ország mozgósította erejét, hanem világszerte megindultak az adományozások. A külföldi segélyek szervezésének egyik fontos helyszíne Párizs volt. Első lépésként a kint élőket tömörítő Magyar Egylet gróf Zichy Mihály (1827–1906) vezetésével felhívást intézett a francia főváros szerkesztőségeihez, hogy segítsék az árvízkárosultak számára történő gyűjtést. A kérés meghallgatásra talált, és a Le Figaro főszerepet vállalt a felajánlások összehangolásában.

Magyarországon az 1879-es év elején lecsengett a naptár szerinti báli időszak, és a megkezdődött március 15-i nemzeti ünnepre való készülődésben villámcsapásként érkezett a dél-alföldi város pusztulásának híre. Az árvízkárosultak megsegítésére az egész ország összefogott, valamint a külföld is kifejezte részvétét és segítő szándékát, azonban közülük is a franciaországi kezdeményezésekről szóló híradások érkeztek meg leghamarabb, melyek főleg az ellenzéki sajtóban kaptak nagyobb teret.

Az Egyetértés című lap francia értesítéseiről Varjassy Béla (1839–1909) gondoskodott. Az önkényuralom idején katonai szolgálatot vállaló aradi huszárnak érdekesen alakult az élete: 1864-ben csatlakozott a mexikói császár, I. Miksa seregéhez, harcolt Indokínában, majd Franciaországban családot alapított, s az 1870-es évek végén az Egyetértés külhoni tudósítója lett. Leveleinek tanúsága szerint a francia közvélemény meg volt győződve arról, hogy a magyarokban erős a Franciaország iránti rokonszenv, hiszen ezt már többször megtapasztalták. Többek között tudni vélték, hogy a francia–porosz háború (1870–1871) során akárhányszor egy-egy francia sikerről szóló hír kapott szárnyra, a magyar nagyvárosok utcáin ujjongtak az emberek. Emellett a fogságba esett francia katonákhoz eljutó magyar adomány emléke is élénken élt a galloknál, s érthető módon ezért érzékenyebbek voltak a magyarországi segélykiáltásokra.

Varjassy Béla 1879. március 29-én, az Egyetértésben megjelent híradásában érzékeltette a szerencsétlenség hírének fogadtatását.

„Itt Párisban valóban leirhatlan a részvét. Mindenki siet filléreivel szerencsétlen vizkárosult hazánkfiai nyomorának enyhitésére. A franczia nemzet jótékony-czélu adományokban határozottan, páratlan a világon […] De hogy a részvét oly nagy legyen a külföld szerencsétlenei irányában, midőn Francziaországban is elég azok száma, valóban feltünő, amit én most tapasztalok leginkább, a szegedi vizkárosultak irányában. Le a kalappal uraim!”

A párizsi magyar tudósító azonban azt is megírta, hogy amikor először kereste meg március 13-án a Le Figaro szerkesztőségét gyűjtési felhívásával, elutasították annak megjelentetését, ám két nappal később, 15-én mégis leközölték. A francia fővárosban március 15-én máshol is fordulatot vett az érdeklődés.

„Mindenütt nagy az élénkség, több társulat és bank nyitottak aláirásokat, igy a magyar egylet is hirdette magát 15-én az esti lapokban, az osztrák államvaspálya párisi comitéje, Bank union general, stb.”

A közreadott segélykérésnek megvolt a hatása: jöttek az adományok, névvel vagy névtelenül, levél kíséretében vagy anélkül. A levélíró akkori véleménye szerint jelentős összegek fognak elindulni a rászorultaknak, amely további bizonyítéka lesz a franciák magyarok iránti rokonszenvének. A fejlemények később igazolták a megelőlegezett bizalmat. Magyarországon viszonzásként az 1879. március 21-én elsüllyedt hadihajó, az Arrogante túlélőinek és áldozatainak javára rendeztek látványos jótékonysági ünnepséget a Margitszigeten még a vészterhes év augusztus 20. napján. 

            A hazai és a külföldi összefogásnak és segítségnek köszönhetően Szeged városa megerősödve került ki az 1879. március 12-i árvízkatasztrófából. A nemzetközi térben fellépő Párizs adakozó példájának fontos szerepe volt az újjáépítés megvalósításában.