1408. december 12-én kelt az az oklevél, amit történetírásunk feltételesen vagy valójában a közismerten Zsigmond magyar király (1387–1437) nevéhez köthető Sárkányrend alapítóleveleként tart számon.

Fejérpataky László már 1883-ban felhívta a figyelmet arra, hogy a rend alapítása ennél korábban történhetett, hiszen az 1390-es évek iratanyagában létezőként említik, és jelvényének használata is kimutatható.

Hasonlót tapasztalhatunk az I. Károly magyar király (1301–1342) által létrehozott, Szent György titulussal ékesített lovagok testvéri szövetségének testülete (universitas societatis fraternalis militiae titulo Sancti Georgii insigniti) esetében is, amelyet nemcsak hazánkban, hanem Európában is a legkorábbi uralkodói alapítású lovagrendként tarthatunk számon. Ennek szintén egyetlen, alapítólevélként emlegetett okirata maradt ránk 1326. április 24-ről, amely felsorolja a testület alapszabályait, és néhány további kiegészítő cikkelyből áll. A Szent György-rend is jóval korábbi tehát úgynevezett alapítólevelénél.

A Zsigmond által az 1300-as évek végén életre keltett Sárkányrend keletkezésével kapcsolatban napjainkig számos nézet fogalmazódott meg. Feltételezték többek között, hogy abban az I. Károly-kori Szent György-rend éledt újjá, aminek jogos indoka lehet a két közösség viselete és alapszabályai közötti hasonlóság, de felmerült ennek ellenkezője is a Sárkányrend jelvényválasztásának indoklásában szereplő „Szent György vértanúnak zászlaja alatt vitézkedők” említése miatt, jóllehet ez az ugyanezen vértanúnak ajánlott, 1348-ban Angliában alapított rendre is utalhat.

Mi tehát országunk főpapjaival, báróival és főembereivel együtt, akikkel e részben érintkezni kívánunk, az álnok ellenségnek és az ős sárkány követőinek, ti. úgy a pogány hadaknak, mint a szakadároknak és az egy igaz hit s Krisztus keresztje s országaink veszedelmére törő más nemzeteknek kipusztítására, valamint [… a] szent és üdvöt hozó hit vallásának minden akarattal való szolgálatára, növelésére és védelmére irányuló tiszta szándékunk és törekvésünk jeléül és jelképéül, a körré görbült sárkány jelét vagyis képét, amint farkát nyaka köré tekeri és háta közepén hosszában feje és orra elejétől farka végéig fel van hasítva s a vére vesztése miatt fehér és vértelen hasíték belső széle mentén hosszában elhelyezett vörös keresztet visel, hasonlót ahhoz, amilyen vörös keresztet fehér mezőben magának a dicső György vértanúnak zászlaja alatt vitézkedők szoktak viselni, hordani és használni, mi magunk is választjuk […]

Baranyai Béla az 1920-as évek közepén azt próbálta igazolni, hogy Zsigmond a Sárkányrendet felesége, Cillei Borbála ösztönzésére hozta létre abból a célból, hogy ezzel biztosítsa gyermekei trónutódlását arra az esetre is, ha netán csak leányai születnének, mivel a fent említett 1408. évi „alapítólevélben” megnevezett rendtagok a király és a királyné mellett mindkét nembeli gyermekeikhez való hűségükre is megesküsznek.

Az elmélet alátámasztására szolgáló részlet a következő: „…megfogadjuk, hogy említett urunk, királyunk és az ő hitvestársa, királyné asszonyunk és mindkét nemű gyermekeik iránt igaz engedelmességet és állhatatos hűséget fogunk tartani, hűséges szolgálatokat is tanúsítani és minden javaikban őket védelmezni, és különösen királyné asszonyunkat, ha mondott urunk, Zsigmond királyunk után akár gyermekkel, akár gyermektelenül maradna özvegyen, minden özvegyi jogában és más jogaiban megtartjuk és megoltalmazzuk […] ígérjük ezen felül, hogy […] urunkat, királyunkat és királyné asszonyunkat, valamint gyermekeiket mindenkivel szemben, ki ellenük támadna, tehetségeink, igyekezeteink, erőink szerint és minden képességeinkkel hűségesen igyekszünk oltalmazni…”

A Sárkányrend azonban – mint láthattuk – már az 1390-es években is létezett valamilyen formában, így Cillei Borbála, aki csak 1405-ben lett Zsigmond felesége, még nem gondolkodhatott gyermekei trónutódlásán.

A Sárkányrend ugyanakkor sem a „lovagi szellem megnyilvánulása” – miként azt Halász Gábor megfogalmazta (1937) – sem a korszak divatjelensége, ahogyan azt napjaink történetírása értékeli arra hivatkozva, hogy a rend olyan időszakban alakult meg, amikor Európa-szerte hasonló társaságok jöttek létre, ami önmagában véve is kellő alapot szolgáltathatott egy magyarországi társulás megalapításához.

Az „alapítólevél” ugyanis világosan kimondja a rend létrehozásának okát és célját. Ez nem más, mint a királyhoz különösen hű, áldozatkész főemberek méltánylása és jutalmazása, elsősorban a kormányzásba történő szorosabb és bensőségesebb bevonás által.

Mivel pedig felségeinknek és országunknak hív bárói és főemberei, akiknek támogatásával, segítségével, bölcs tanácsával és vitéz szolgálataival és közreműködésével uralmunkat szerencsés koronázásunk idejének kezdetétől fogva irányítjuk, […] hűségük kötelességét teljesítve […] hívségüknek jelentősebb, kétségtelenül kézzelfogható bizonyítékát nyújtották, […] vitézséget vitézségre halmozva, királyi szent koronánknak és különféle ellenséges támadással zaklatott említett országainknak […] szüntelenül igyekeztek és vágyakoznak a jelenben is bőséges hasznot és dicsérendő hűséges szolgálatokat teljesíteni, amit méltányló figyelemmel értékelvén […] óhajtjuk, hogy ők magasabbra emelkedjenek és magasabb méltósággal és tisztséggel kitűnjenek, hogy minél magasabbra emelkednek a rangnak lépcsőjén, annál gazdagabb sikereket szolgáltassanak, annál nagyobb kitüntetéseket érjenek el nálunk, s annál messzebb lássék érdemeiknek híre-fénye […] ha pedig felsorolt országaink állapotának közjavára, előnyére, hasznára, gyarapodására és díszére szolgáló valamely törvényes, jó és helyes újításokat gondolhatnánk ki, ezekre mindenkor egyakaratúan jó szándékkal és jóindulattal fogunk törekedni, megfogadván mi, Zsigmond király – ezen mi társaságunk összes bárói úgy óhajtván – , hogy ezt a mi társaságunkat illető tervet vagy ilyféle ügyet soha sem fogjuk kevesebb személlyel, mint legalább ezen szövetségünk öt bárójával megtárgyalni és elhatározni…

Zsigmond, ha nem is uralmának konszolidálását szerette volna elérni a Sárkányrend megalapításával – miként ezt a szakirodalom nagy része állítja – a rendi kormányzás kötelezettségeitől függetlenül egy olyan szűk támogatói réteget tudott általa uralkodása végéig maga mellé állítani, amely hozzá és politikájához hű volt, s amivel mindenkori pozícióját erősítette. A rendelkezésére álló, korábban is meglévő uralkodói eszközkészlet mellett (tisztségek adományozása, korlátlan mennyiségben rendelkezésre nem álló adománybirtokok juttatása) a rend létrehozása új lehetőségeket kínált.

Ha végigtekintünk a társaságba 1408-ban felvettek névsorán, azt láthatjuk, hogy abban a királyi pár mellett a Szent Korona országainak tekintett területek egyébként is igen magas tisztségeit viselő, vagy nagy hatalommal bíró személyiségei sorakoznak fel. Így Cillei Herman és Frigyes, Borbála királyné apja és testvére; Stiborici Stibor, a Felvidék ura; Garai Miklós nádor és öccse, Garai János; Ozorai Pipo temesi ispán és szörényi bán; Perényi Péter máramarosi ispán, később országbíró; Perényi Imre titkos kancellár; Szécsényi Simon ajtónállómester; Tamási János erdélyi vajda; Bátori István országbíró; Maróti János macsói bán; Lazarevics István szerb despota; Korbáviai Károly horvát bán; Korbáviai János asztalnokmester (az előbbi unokatestvére); Lévai Cseh Péter lovászmester (utóbb erdélyi vajda); Nádasdi Mihály székelyispán; Alsáni János pohárnokmester; Szécsi Miklós tárnokmester; Besenyő Pál horvát-szlavón bán; valamint Csáki Miklós és Szántai Jakab (későbbi erdélyi vajdák). Elmondható tehát, hogy a rend tagjai, különösen annak felső rétege a kiválóbbaknál is kiválóbbá válhattak, alacsonyabb tisztségeket betöltő tagjai számára pedig a politikai pályafutás legmagasabb szintjére történő eljutás lehetőségét ígérte.

…e levelünk erejével […] ígérvén és kifejezetten fogadván, hogy említett hív báróinknak és minden egyesüknek, akik e társaságba felvétettek, megadjuk a nekik járó tiszteletet és tisztséget, őket és minden egyesüket magasabbra felemeljük, […] amint jogos lesz…

A rendhez való tartozás azonban önmagában is presztízst jelenthetett olyan esetekben is, ha annak tagja valamilyen oknál fogva a politikai karrier magasabb csúcsára nem emelkedhetett. Ezzel magyarázható, hogy címertartó elemként a Sárkányrend jelképe – annak ellenére, hogy a tagság nem volt örökölhető – a családi címerekben akkor is tovább élt esetleg hosszú évszázadokig, ha a családnak csak egyetlen valamikori tagja nyert felvételt a társaságba.

A szövetségbe tartozók maguk is megfogadták, hogy annak fényét és méltóságát emelni igyekeznek,

„ígérjük ezen felül, hogy mindenkor minden erővel arra törekszünk […], hogy ezen társaságunkat és tekintélyét növeljük…„

és nem utolsó sorban e kiváltsághalmaz és presztízs megtartása érdekében a rend fenntartására és növelésére is törekedtek.

„…akarjuk, hogy ha bárkit, érdemes és jó rátermett férfiakat, ezen mi társaságunkba bevonni kívánnánk, mindenkor meglegyen a teljes és korlátlan jogunk, hogy az ilyen érdemes és jó rátermett férfiakat ezen mi társaságunkba felvehessük és befogadhassuk. […] arra fogunk törekedni, hogy Magyarországnak más, következendő királyai is e mondott társaság jelvényét koronáztatásuk alkalmával vegyék fel és nyerjék el, és hogy e királyok a korona elnyerése s az ország törvényeinek és szokásainak megtartására teendő eskü letétele alkalmával maguk is jó lélekkel esküt tegyenek és fogadalmat, hogy e társaságot minden szabályaiban és cikkében megtartják és megerősítik.”

Egyéb olyan jogosultságokat is megkaptak a rend tagjai, amelyek mások számára nem, vagy csak kérelmezésre és kizárólag időlegesen voltak elérhetők az erről szóló esetlegesen támogató uralkodói döntés alapján. A királyi különös védelem intézménye, amelynek megléte okleveles adatok alapján már az Anjou-korban is bizonyítható, a rendtagoknak kérelmezés és mindenfajta korlátozás nélkül járt, ami kiváltságos helyzetüket tovább erősítette, s egyúttal az uralkodóval és családtagjaival való „testvéri”, baráti szövetséget is megalapozta. Az 1408. évi „alapítólevél” ugyanis kimondja, hogy a király

özvegyét és árváit bármelyiküknek, aki Isten kegyelméből e világból kimúlna, birtokbeli és más jogaiknak és bármily más ügyeikben […] minden igénylő vagy jogtalanul alkalmatlankodó ellenében tehetségünkhöz képest megoltalmazzuk és megvédjük; az ő s bármelyikük szorongattatását megszüntetjük és elnyomatástól, veszteségtől, kártól, kellemetlenségtől és minden más őket fenyegető veszélytől tehetségünk mértéke szerint készségesen (előre is) megoltalmazzuk…

A fentebb idézett szövegrészből következik, hogy a király a lovagrend tagjaitól hasonló támogatást várhatott saját családja részére.

A Sárkányrend létrejöttének okaként és/vagy céljaként szokás felhozni a huszitizmus és/vagy a török elleni harc jelentkezését is. Ez a felfogás természetesen Zsigmond és kora aktuálpolitikai szükségességeinek és a Sárkányrend alapszabályainak figyelembevételével értelmezhető, de nem feltétlenül megalapozott. A rend védőszentje és jelképe megválasztásának indoklása alátámaszthatja ezt az érvelést (is), s bár a pogányok elleni harc érthető módon hangsúlyosan megfogalmazódik az 1408. évi oklevél szövegében, a tagok elsősorban a haza védelmére és a belső béke megtartására tettek fogadalmat, méghozzá anélkül, hogy a nemesség törvénybe foglalt jogai csorbultak volna.

Zsigmond király és Borbála királyné és a mondott társaság felsorolt bárói és egész közönsége egyező akarattal […] felvállaljuk, hogy a Magyarország szent koronája egész joghatóságának alávetettek összességét és minden egyesét, bármily rangúak, állásúak vagy rendűek lennének, régi jó, igaz, helyes és törvényes szokásaikban sértetlenül megtartjuk, […] és […] hogy amit csak a mondott országaink védelmére a pogányok ellen tehetőt kigondolhatunk, mindazt ellenük felhasználni és kitervelni minden akaratunkkal megkíséreljük; és mi az említett társaságnak felsorolt bárói és egész közönsége ígérjük […], hogy úgy az ilyesféle pogányok, mint az ez országnak ártani szándékozó bármely más nemzetek ellen is azok védelmére mindenkor tanáccsal, tehetségünkkel, saját személyes fáradozásainkkal […] vonakodás nélkül fogunk hadba vonulni, úgy azonban, hogy az a hely, ahová az említett társaság valamely tagja a királyi felség által a felsorolt országok védelmére rendeltetik, és a kirendelendő részére az országok védelmére adandó és megállapítandó támogatás és segély az említett báróknak és a mondott társaság közönségének tanácsa és megállapítása szerint szolgáltattassék és adassék.

Az ország belső békéjének megtartását szolgálta a tagok által felvállalt „kölcsönös viszontszolgálat” és „igaz, valóságos testvériség”, aminek a társaságon kívüliekkel, vagy szükség esetén a tagokkal szembeni fellépésben az arányos és elvárható segítségnyújtásban és támogatásban kellett megvalósulnia.

A Zsigmond által életre keltett Sárkányrend létrehozásának célja tehát a magyarországi hagyományokra alapozva és egyúttal az európai trendhez simulva egy olyan, az uralkodóhoz hű, szűk szövetségesi kör kialakítása volt a rendi társadalom által kialakított kötöttségektől függetlenül vagy azok kihasználása mellett, amelyben valamennyi résztvevő elérhette egyéni számítását jogainak csorbítása nélkül.