Az évfordulóról Dr. Teiszler Éva, az MKI Történeti Kutatóközpontja tudományos munkatársának írását közöljük.

Géza, Taksony nagyfejedelem idősebb fia a 970-es, más vélemény szerint a 960-as évek elején lépett apja örökébe, az Árpádok fennhatósága alatt álló dunántúli területek feletti uralmát megosztva öccsével, Mihállyal.

Géza személyének és jelentőségének megítélése a magyar történetírásban kettős színezetű, ami részben a rá vonatkozó források kettősségére vezethető vissza, részben ezek mérlegelésével magyarázható. Mindmáig nyitott, s talán soha le nem záruló kérdés, hogy „milyen rész illeti meg őt az államalkotás és kormányrendezés azon munkájában, melynek fáradságában és küzdelmében ő kétségtelenül megosztozott híresebb fiával, melyben épen őt illeti meg a kezdés nehézségeivel való megbirkózás érdeme, de melynek dicsősége mégis inkább az utóbbinak szent fejét sugározza körül. (Szilágyi Sándor, 1898.)”

Kétségtelen, hogy a keresztséget felvett Géza, még ha nem is vált új hite meggyőződéses követőjévé, megnyitotta országa kapuit a latin kereszténység előtt. A nevéhez fűződő, erőszakos térítés jelentősebb eredményre nem vezetett, az élete utolsó éveiben Magyarországra telepedett papok és térítők azonban jelentősen megalapozták fia, Szent István későbbi sikereit. Legkorábbi egyházi intézményeink közül egyesek például a pannonhalmi apátság vagy a veszprémi püspökség alapítását is Géza tevékenységéhez kötik.

A fejedelem belpolitikájáról a térítés megkezdésén túl részletes ismeretekkel források hiányában nem rendelkezünk, annyi bizonyos, hogy – legalábbis élete vége felé – felesége, az erdélyi Gyula leánya, a Querfurti Bruno és Merseburgi Thietmar által dinamikus személyiségűként ábrázolt Sarolt nagy befolyást gyakorolt rá.

Géza külpolitikáját átgondolt, tudatos szövetségkeresés jellemezte: leányait Vitéz Bołeslaw lengyel fejedelemmel, valamint Gavril Radomir bolgár trónörökössel, a fiát, Istvánt pedig Gizella bajor hercegnővel házasította össze. A Géza leányai révén létrejött politikai-rokoni kapcsolatok nem bizonyultak tartósnak, István házassága azonban megteremtette azt a katonai-politikai támogatást és nyugalmat a nyugati határvidéken, amely elősegítette számára nagyszabású tervének véghezvitelét.

Géza halála előtt szakítva a korábbi magyar hagyománnyal, elsőszülött fiát, Istvánt jelölte utódául a fejedelemségben. A később szentté avatott fiú apja nyomdokain haladva megtette, amire apja nem tudott, vagy nem akart vállalkozni: létrehozta az önálló Magyar Királyságot.