(Benedekné) Gergely Piroska a magyar nyelv- és névtörténet jelentős személyisége, elismert oktató, kutató, tanszékvezető volt, (...)

(...) és tudományos munkássága során számos nyelvészeti és ismeretterjesztő írást tett közzé. Ezek között önálló kötetek, tanulmányok, recenziók és megemlékezések is találhatók, valamint több kiadvány megjelentetésében szerkesztőként és társszerzőként is közreműködött.

Gergely Piroska Kolozsváron született 1932. november 6-án. Középiskolai tanulmányai után Kolozsváron a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv- és irodalomtanári diplomát 1956-ban. Ezután az egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén kapott tanársegédi állást, és a neves nyelvész Szabó T. Attila közvetlen munkatársaként névtannal és nyelvtörténettel kezdett behatóbban foglalkozni. A Szabó T. Attila által elkezdett rendhagyó történeti gyűjtemény, az Erdélyi magyar szótörténeti tár szerkesztői munkaközösségének is tagja volt, 1982–2005 között a III-XII. kötet szerkesztésében vett részt, és a kiadvány felhasználásával szaktanulmányokat is írt. Például: Az Erdélyi magyar szótörténeti tár – a magyar nyelvtörténeti szótár új típusa (1997), Az Erdélyi magyar szótörténeti tár használhatósága a beszélt nyelv történeti vizsgálatában (1997). Az Erdélyi magyar szótörténeti tár köteteit használta az erdélyi asszonyok megnevezéseiről szóló írásaihoz is. Az erdélyi asszonyok régi megnevezéseiről (1993) című dolgozata az asszonynévformák történeti változatainak áttekintése, a szerző az Erdélyi magyar szótörténeti tár első kötetének szócikkeit vizsgálta, ezen belül pedig a férjes nőkre vonatkozó névformákat. Megállapítása szerint az asszonyok megnevezése az erdélyi régiségben igen változatos volt. A vizsgált szövegekben az asszonyneveket kifejezhették a férj nevének és a felesége vagy az özvegye szavak párosításával (pl. az Veres Pal felesege), vagy a feleség saját nevével (pl. Inczedi Christina Asz(szony), vagy a –né asszonynévképző használatával (pl. Barátosi Joseffné Aszszony), de előfordult a férj családneve és a feleség keresztneve forma is. Az áttekintett szövegekben a –né asszonynévképzős névformák fordultak elő a leggyakrabban, és ez volt az asszonyok legáltalánosabb megnevezési formája a 16–19. században. A Mesterségűző asszonyemberek megnevezései az erdélyi régiségben (1995) című dolgozatában azt tanulmányozta, hogy befolyásolta-e az erdélyi asszonynévhasználatot az, ha a nőnek önálló foglalkozása volt, kenyérkeresetet biztosító mesterséget folytatott, és így anyagilag függetlenebb volt férjétől, mint a többi asszony.

1970-ben adjunktusi kinevezést kapott az akkor már Babeş-Bolyai Tudományegyetem nevet viselő egyetemen. 1974-ben védte meg doktori értekezését, írása egy részét A kalotaszegi magyar ragadványnevek rendszere címmel 1977-ben jelentette meg. Monográfiája a magyar személynévkutatásban úttörő munkának számít, ezzel a könyvével meghatározta a későbbi ragadványnév-kutatások irányait, szempontjait és módszereit. A doktori értekezés másik fejezetét 1981-ben tette közzé A kalotaszegi magyar családnevek rendszertani és funkcionális vizsgálata címmel. Doktori értekezéséhez 1960 és 1965 között Kalotaszeg 34 településén gyűjtötte az adatokat, és így 18 670 élő személy család-, kereszt-, bece- és ragadványnevét sikerült dokumentálnia. Lejegyezte a beszélt nyelvi (népi szintű) és az írott nyelvi (hivatalos szintű) névhasználatot, és figyelembe vett olyan tényezőket is, hogy a név viselője melyik nemzedékbe tartozik, régi lakos vagy újabban betelepült, honnan és mikor települt oda. A ragadványneveket és a családneveket bemutató monográfiáit 2005-ben kiegészítette a Kalotaszeg magyar kereszt- és becenevei című munkájával. Ebben a kiadványban az 1960-as években gyűjtött névanyagot kibővítette 16–19. századi adatokkal is, melyeket Szabó T. Attila kéziratos erdélyi névgyűjteményének Kalotaszegre vonatkozó részéből választotta ki. Továbbá külön fejezet foglalkozik az újabb kori változásokkal, ebben az 1988–1992 között született korosztály kereszt- és beceneveit mutatja be.    

Gergely Piroska 1982-től docensként dolgozott, majd 1985 és 1989 között az egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének tanszékvezetője lett. 1990-ben ment nyugdíjba az egyetemről.

1992-től Magyarországon, a Miskolci Egyetemen folytatódott tudományos pályája, ekkor lett az egyetem docense és a Magyar Nyelvtudományi Tanszék alapító tanszékvezetője. 1997 és 2002 között a Debreceni Egyetem Nyelvtudományi PhD. programjának oktatója is volt.

Írásaiban számos témával foglalkozott. Vizsgálta például a felekezeti hovatartozás és a keresztnévadás összefüggéseit: Protestánsok és katolikusok névhasználata a székely székekben a XVII. század elején (1997), A felekezetek hatása az erdélyi keresztnévhasználatra a reformáció és ellenreformáció korában (2003). Emellett a régi erdélyi beszélt nyelvet is vizsgálta: Az általános és határozott igeragozás keveredése a XVI-XIX. századi Erdély beszélt nyelvében (2001), Beszélt nyelvi metaforák a régi erdélyi nyelvben (2001), A közéleti és a beszélt nyelv viszonya az erdélyi fejedelemségben (2002).

2019. Gergely Piroska 86 éves korában 2019. augusztus 1-jén halt meg.

Felhasznált irodalom

B. Gergely Piroska 1977. A kalotaszegi magyar ragadványnevek rendszere. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest

B. Gergely Piroska 1993. Az erdélyi asszonyok régi megnevezéseiről. Névtani Értesítő 15. 118–125.

B. Gergely Piroska 1995. Mesterségűző asszonyemberek megnevezései az erdélyi régiségben. Magyar Nyelv, 91. évfolyam 2. szám. 186–191.

Gréczi-Zsoldos Enikő – Kovács Mária szerk. 2002. Köszöntő kötet B. Gergely Piroska tiszteletére. Miskolci Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszéke, Miskolc.

Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet http://regi.magyarszak.uni-miskolc.hu/oktatok/bgergely_piroska.pdf

Slíz Mariann 2007. B. Gergely Piroska, Kalotaszeg bece- és keresztnevei. Magyar Nyelv, 103. évfolyam 4. szám. 493–495.

Slíz Mariann 2019. B. Gergely Piroska (1932–2019). Magyar Nyelv, 115. évfolyam 4. szám. 503–504.