Lakó Elemér 1929. március 10-én született a Kolozsvár közelében fekvő Kolozs településen. 1952-ben a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát kapott, 1957-ben ugyanitt doktori fokozatot szerzett. Nyelvész pályája azonban az 1950-es évek végén félbeszakadt, mert az 1956-os magyarországi forradalommal való szimpatizálás ürügyén 1959-ben 15 év kényszermunkára ítélték.

Lakó Elemér 1929. március 10-én született a Kolozsvár közelében fekvő Kolozs településen. 1952-ben a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát kapott, 1957-ben ugyanitt doktori fokozatot szerzett. Nyelvész pályája azonban az 1950-es évek végén félbeszakadt, mert az 1956-os magyarországi forradalommal való szimpatizálás ürügyén 1959-ben 15 év kényszermunkára ítélték. (A Bolyai Tudományegyetemről másokat is letartóztattak, például Dávid Gyula és Varró János irodalomtörténész tanársegédeket, de egyetemi hallgatókat is, köztük Páskándi Géza írót és Páll Lajos festőművész, költőt.) Lakó Elemér szabadulása után tisztviselőként, később a kolozsvári akadémiai könyvtárban főkönyvtárosként dolgozott. 1986. szeptember 24-én hunyt el Kovásznán.

Az 1957-es doktori értekezésének rövidített változatát 1974-ben jelentette meg A kalotaszegi nyelvjárás magánhangzó rendszere címmel. Munkája előszavában köszönetet mondott tudományos irányítójának, Márton Gyula nyelvjáráskutatónak, továbbá Gálffy Mózes professzornak és Nagy Jenő tudományos főkutatónak is, akik kalotaszegi nyelvjárási adataikkal segítették a dolgozat létrehozását. Kalotaszeg Kolozsvártól nyugatra terül el, és a területhez több falu is tartozik. Lakó Elemér 1955-ben és 1956-ban 32 magyar vagy részben magyar lakosságú településen járt, hogy a doktori értekezéséhez nyelvjárási adatokat gyűjtsön. Értekezésében a kutatópontok magánhangzó rendszerét a nyelvjárás kisebb tájegységei szerint csoportosította. Lakó a kalotaszegi nyelvjárás változására is kitért. Kutatása szerint a magyar köznyelvi befolyáshoz hozzájárult, hogy Kalotaszegen vasút és műút is áthaladt, ez pedig megkönnyítette a helyiek városba utazását. A férfiak egy része akkor már a vasútnál vagy az iparban dolgozott, az új nyelvi környezet pedig a nyelvjárásukra is hatott. Kalotaszeg sajátos nyelvjárása mellett népművészetéről is híres, itt megemlíthetjük például a fafaragást, a varrottasokat, a népviseletet, a népi építészetet, a népzenét és a néptáncot is.

Lakó Elemér régi kéziratok közzétételével is foglalkozott. Ezek közé tartozik Bornemisza Anna szakácskönyve 1680-ból. A szakácskönyv I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem feleségéé volt, és kéziratban maradt az utókorra. (Lakó Elemér adatai szerint a kézirat 1948-ban a Kolozsvári Református Kollégiumból került a Román Akadémia Kolozsvári Fiókjának könyvtárába.) Bár a könyv elsősorban a korabeli táplálkozásba enged betekintést, de a 17. századból származó magyar nyelvű szöveg a nyelvészek számára is hasznos forrás lehet. A szakácskönyv Marx Rumpolt 1581-ben kiadott német nyelvű könyvének (Ein new Kochbuch) fordítása. A fordító Keszei János volt, aki a dunántúli Moson megyéből származott, és valószínűleg 1670-ben kerülhetett Erdélybe. A bevezetőben Lakó Elemér többek között a kézirat nyelvi sajátosságairól is említést tesz. A szakácskönyv szövegének vizsgálata során talált a fordító dunántúli nyelvjárására utaló adatokat, erdélyi magyar nyelvi jellemzőket, de például helyi, román eredetű szavakat is. Más idegen eredetű szavak elsősorban a külhoni ételek, a helyben ismeretlen állatok (mint például halak), és növények vagy edények megnevezésére szolgálnak. A szöveg nyelvtörténeti adatokat is tartalmaz, ebben még megfigyelhetők mára már eltűnt, vagy a nyelvjárásokban továbbélő nyelvi elemek. Lakó Elemér példái a tyúkfi, a tyúkmony, de a mai köznyelvtől eltérő jelentése van a tekintetes (a szövegben tekintélyes, szemrevaló jelentésben), vagy a marha (a szövegben vagyon jelentésben) szavaknak.

Lakó Elemér más kéziratokkal is foglalkozott. A Kolozsvári Unitárius Kollégium könyvtára kölcsönzőinek magyar irodalmi és politikai olvasmányai 1813–1848 között (1983) című írása a magyar nyelv és irodalom, és az azzal szorosabban összefüggő munkák olvasottságát, továbbá az olvasók körét méri föl a 19. század első feléből származó nyilvántartások felhasználásával. A Kolozsvári Unitárius Kollégium könyvtárának kéziratai a kolozsvári akadémiai könyvtárban (1980) című dolgozata az akadémiai könyvtárban folyó feltáró munka bemutatása, amelynek eredményeképpen jelentős kéziratok kerülhetnek a kutatók elé. 

Felhasznált irodalom:

Lakó Elemér 1974. A kalotaszegi nyelvjárás magánhangzó rendszere. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.

Lakó Elemér 1980. A Kolozsvári Unitárius Kollégium könyvtárának kéziratai a kolozsvári akadémiai könyvtárban. Művelődéstörténeti Tanulmányok. Szerkesztette Csetri Elek, Jakó Zsigmond, Sipos Gábor, Tonk Sándor. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest. 201–220.

Dr. Lakó Elemér (közzéteszi) 1982. Bornemisza Anna szakácskönyve 1680-ból. Kiriterion Könyvkiadó, Bukarest.

Lakó Elemér 1983. A Kolozsvári Unitárius Kollégium könyvtára kölcsönzőinek magyar irodalmi és politikai olvasmányai 1813–1848 között. Erdélyi Múzeum 56. kötet, 1994. 1–2. füzet. 51–74. http://epa.oszk.hu/00900/00979/00007/pdf/051-074.pdf

P. Sebők Anna 2001. Kolozsvári perek 1956. Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet.

Romániai Magyar Irodalmi Lexikon http://mek.oszk.hu/03600/03628/html/l.htm#Lak%C3%B3Elem%C3%A9r