1945 februárjának első napjaiban megalakult a kommunista időszak rettegett terrorszervezete...

... a későbbi ÁVH elődje –, a Budapesti Rendőrfőkapitányság Politikai Rendészet Osztálya (BRFK PRO), Péter Gábor irányításával. Az alakulatot, amely gyakorlatilag a kommunista párt magánhadseregeként funkcionált, a rendőségen belül szervezték meg, de vezetője soha nem ismert el maga fölött más elöljárót, mint Rákosi Mátyást vagy közvetlenül a szovjet titkosszolgálat tisztjeit.

A Magyar Kommunista Párt első feladatai egyikének tekintette a politikai rendőrség szervezését – a bolsevik Cseka mintájára –, így még javában tartott Budapest ostroma, amikor megkezdték a verbuválást egyszerre két párhuzamos vonalon. Az Ideiglenes Kormány belügyminisztere, Erdei Ferenc Tömpe Andrást, a nemzetközi kommunista brigádok jól ismert káderét bízta meg Debrecenben a fegyveres testület felállításával, de mire Tömpe a fővárosba érkezett, a helyi pártszervezet lépéselőnyben volt. A rivalizálásukból végül Péter Gábor került ki győztesen, annak ellenére, hogy az általa irányított rendészet eleinte csak budapesti hatáskörrel bírt, és a Tömpe által megszervezett testület látta el a vidék felügyeletét.

Péter Gábornak helyzeti előnyt jelentett a külföldön jól ismert Tömpével szemben, hogy feltétlen kiszolgálója volt Rákosinak és a szovjeteknek. Megbízhatóságát azzal bizonyította, hogy 1945-ben letartóztatta a frakciósnak minősített Demény Pált, a régi illegális kommunistát, akinek legfőbb bűne az volt, hogy nem tartozott a moszkoviták közé és nem ismerte el Rákosi elsőségét sem. Demény nemzeti alapon álló baloldali gondolatokat képviselt és nagy népszerűségnek örvendett a budapesti munkásság körében is, vagyis veszélyt jelentett a hazátlan moszkovita vonalra. Demény Pál az illegalitásban pártfogója volt Eisenberger Benjaminnak, ő találta ki számára a Péter Gábor álnevet is. Péter személyes hálával tartozott neki, így letartóztatásával valóban bizonyította Rákosiék felé a vakhűségét. A PRO – a kommunista kézben lévő Belügyminisztérium támogatásával – hamarosan országos hatáskörben tevékenykedett.

Péterék rövid ideig az Eötvös utca egyik palotájában – ma az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának épülete – rendezkedtek be, de nem sokkal később átköltöztek az Andrássy út 60. szám alá. Az eredetileg polgári lakóháznak emelt épület politikatörténeti szempontból 1937-ben nyert jelentőséget, amikor a Szálasi-féle nemzetiszocialista mozgalom kibérelt ott néhány helyiséget. 1940-től lett a párt hivatalos székhelye, ekkor kapta a Hűség Háza elnevezést. A nyilas uralom alatt a székház egyben börtön is lett, rengeteg embert kínoztak meg itt. Péter Gábor éppen a szimbolikája miatt választotta központjául a rosszhírű épületet, és egy ideig a Tömpe András vezette szervezettel osztozkodott rajta.

Hivatalosan a PRO feladata a háborús bűnösök felkutatása és népbíróság elé állítása volt, de az első pillanattól kezdve a kommunista hatalomátvétel előkészítésének legfőbb biztosítékaként tevékenykedett. Felkutatta és kiiktatta a párt potenciális ellenfeleit, irányította a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban végrehajtott tisztogatásokat, az internálás intézményét saját hatáskörébe vonva gyakorlatilag bírói eljárás nélkül bárkit letartóztathatott. Kiemelt célpontjai közé tartoztak a kisgazda és szociáldemokrata politikusok, vagyis a kommunisták legfőbb politikai riválisai.

A PRO 1946 októberéig létezett ebben a formában, ekkor alakították át országos szervezetté: létrejött a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya, vagyis a hírhedt ÁVO.