A mai évfordulón Bebes Árpád, az MKI Néprajzi és Népzenei Kutatóközpontja tudományos segédmunkatársának írását közöljük.

Béri Balogh Ádám születésének időpontja bizonytalan, valószínűleg 1669-re tehető. Apja ifjúságát Zrínyi udvarában töltötte;, a nagyapa Káldy Péter Zrínyi Péter hívei közé tartozott, és 1672-ben a vati szabadosokkal fegyvert akart fogni a császár ellen. Bár 1664-ben Zrínyi már halott volt, de szelleme élénken élt a Dunántúlon: a dunántúli középbirtokos nemesség többségében az a meggyőződés hódított, hogy az ő módján kell hadakozni.

Ádámot katonai talentuma emelte ki kortársai közül. Jártasságát e területen a török elleni nagy felszabadító háború idején szerezte. Azt nem lehet tudni, hogy pontosan mikor állt katonának, illetve ki alatt szolgált, ám valószínűleg 1691 előtt a Sopron vármegyében való megtelepedését megelőzően. Később maga is visszaemlékezett, milyen fontos volt a török háborúban szerzett tapasztalata a kuruc hadseregben való szolgálatában. Béri Balogh Ádám csobánci vajda, vagyis a várbeli gyalogság tisztje volt. Ott Csobáncon ismerhette meg közelebbről a végbelieket, katonai erényeiket és társadalmi helyzetüket. A Rákóczi- szabadságharc idején a volt vitézlő rendbe tartozó katonák, szabad legények álltak be és szolgáltak az ő zászlaja alatt, köztük a csobánciak is.

A Dunántúlon 1704-ben lobbant fel a kuruc világ, és ez megváltoztatta Béri Balogh Ádám életét is. A dunántúli kuruc ellenállást az ottani középbirtokos nemesi réteg összeesküvése hozta létre. Részben volt végvári vitézek voltak, ám legtöbbjük megyei tisztviselő vagy uradalmi prefektus volt. Küldöttségük 1704. január 6-án kereste fel Bercsényi Miklóst. Behívták a kuruc hadsereget a Dunántúlra, hogy ott is fellobbanthassák a szabadságharc lángját.

Az első dunántúli hadjárat rövid idő alatt komoly sikereket ért el. Alig két hónap alatt a teljes Dunántúl kuruc kézen volt, Győrt és Esztergomot leszámítva. Béri Balogh Ádám első tette Kőszeg meghódítása volt. Szarka István nevű tisztje január 16-án 30 lovassal érkezett a város kapui alá 30 lovassal, ahol bejelentette, hogy az ezereskapitány nemsokára megérkezik. Január 17-én a város letette a hűségesküt. Rohoncot és Körmendet is az ő tisztjei hódoltatták meg, ami miatt összetűzésbe került Armpuszter Jánossal, aki panaszt tett ellene, hogy az ő területén gyűjti az ezredét.

Az első dunántúli hadjárat március végén összeomlott. A vereség fő oka valószínűleg az lehetett, hogy a portyákra, kisebb hadmozdulatokra alkalmas kuruc haderő a nagyobb csatákban nem tudott megmérkőzni a jól kiképzett reguláris császári haderővel.

Ádám kezdetben még bizonytalan volt egészen 1705-ig, amikor végleg elkötelezte magát Rákóczi és a szabadságharc ügye mellett. E tétovázása sokáig késleltette katonai sikereinek elismerését és előrelépését is. A dunántúli kuruc főparancsnok, Eszterházy Antal 1707 végén vette át ténylegesen Bottyántól a parancsnokságot a Dunántúlon. Első dolga volt rendezni Béri Balogh Ádám brigadérosságának és ezredének ügyét. Ettől kezdve őt brigadérosnak titulálta, és ebben a hatáskörben alkalmazta. 1708-ban már e titulusban aratott győzelmet Kölesdnél. Hűségét nem törte meg az 1708-as trencséni kudarc sem.

1710 októberére jutott arra a meggyőződésre, hogy a Dunántúlt el kell hagyni, viszont fegyverrel akart utat nyitni magának. A Duna vonalát őrző császáriak 29-én reggel figyeltek föl a kurucokra. Mikor Béri Balogh Ádám észrevette, hogy Petrasch Secula követi őt rácaival, behúzódott előlük a szőlőhegyekbe, majd mikor az ellenség elhaladt előttük, rájuk csapott. A császáriak és a kurucok annyira összegabalyodtak, hogy nem tudták használni a kardjukat, ezért a pisztolyuk, karabélyuk agyával ütötték egymást. A harc a kurucok vereségével végződött. Secula két mérföldön keresztül üldözte őket, amíg egy árokhoz nem értek, s a túlsó oldalára nem kerültek. Ott Béri Balogh Ádám újabb harcra buzdította embereit, de ő maga nem tudott kikeveredni az árokból, és a rácok kezére került, akik felkoncolták volna, ha parancsnokuk közbe nem lép.

A brigadéros a parancsnok előtt kinyilvánította Rákóczihoz való hűségét, és kijelentette, hogy kész érte élni és meghalni. Egy mohácsi jelentés szerint az elfogatás a sárpilisi szőlőhegyen történt, vagyis a harc Decs körül mehetett végbe. Béri Balogh Ádám perének iratai nemigen kerültek elő, így erről csak nagyjából lehet tájékozódni. Egy adat szerint február 4-én ítélték halálra és 6-án fejezték le Budán. Nem csupán főrebellisnek tartották, hanem rablógyilkosnak, gyújtogatónak is.

Ám mindez nem csorbította az elkövetkező évszázadokban kialakult legendáját, és az egyik leghíresebb kuruc brigadérossá nőtt az utókor szemében. Népi költemények születtek róla, közterek, intézmények és egyesületek viselik a nevét, és a híres Tenkes kapitánya televíziós sorozat is őrzi az emlékét.