Az évfordulóról Katkó Gáspár, az MKI Történeti Kutatóközpontja tudományos munkatársának írását közöljük.

II. Rákóczi György (1648–1657) 1621. január 20-án Sárospatakon látta meg a napvilágot I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna gyermekeként. Születésekor apja még csak Borsod vármegye főispánja volt, de Bethlen Gábor halála után, a családból másodikként, 1630-ban az Erdélyi Fejedelemség élére került. Az „öreg” Rákóczi apjától, Rákóczi Zsigmondtól eltérően már jóval eredményesebben tudta megtartani a hatalmat, s közel két évtizedes uralma során sikerült növelnie Erdély nemzetközi tekintélyét. Amikor IV. Ulászló (1632–1648) lengyel király uralkodása második felében egy nemzetközi törökellenes koalíció megszervezésén munkálkodott, abban komoly szerepet szánt az Erdélyi Fejedelemségnek is. Mivel I. Rákóczi György nem akarta nyíltan visszautasítani a lengyel uralkodó megkeresését, olyan árat szabott, amelyet az egyszerűen nem tudott megadni. Később ez a terv, részben a lengyel és a litván rendek ellenállása, részben pedig IV. Ulászló 1648. május 20-án bekövetkezett halála miatt lekerült a napirendről.

IV. Ulászló halálát követően a lengyel–litván államban megindult a küzdelem a lengyel trónért. A jelöltek között ott találjuk I. Rákóczi Györgyöt is, akinek ugyan számos támogatója volt a lengyel a nemesség körében, de még a választások alatt, 1648. október 11-én elhunyt. Halála után fia, II. Rákóczi György követte a trónon, aki nemcsak a fejedelmi címet örökölte meg, hanem apja ambiciózus terveit is. Jóllehet II. Rákóczi György 1642 óta Erdély választott fejedelme volt, uralma megerősítéséhez szükség volt a Porta jóváhagyására is, amelyet nagyon nehezen sikerült az erdélyi követeknek megszerezniük.

II. Rákóczi Györgyöt apja uralma idején már úgy kezelték, mint a trón leendő örökösét, ami meghatározta egész pályafutását. Fiatal korától kezdve a fejedelemség legkiválóbb tanárai igyekeztek felkészíteni őt erre a feladatra. Uralkodása első felében tovább növelte az Erdélyi Fejedelemség súlyát, és kiterjesztette befolyását Moldvára és Havasalföldre.

Hiába alakult minden szerencsésen, a fejedelem 1656 végén Radnóton szövetséget kötött X. Károly Gusztáv svéd uralkodóval, aki 1655 óta háborúban állt a lengyel–litván állammal. II. Rákóczi György apja nyomdokain haladva szerette volna magának megszerezni a lengyel trónt, s ezért bármit képes lett volna megadni. 1657 januárjában elindult csapataival Lengyelországba, de, mint utóbb bebizonyosodott, a hadjárat hatalmas tévedés volt, amiért nem csak neki, hanem a fejedelemség majd minden lakosának súlyos árat kellett fizetnie.