A mai évfordulón Teiszler Éva, az MKI Történeti Kutatóközpontja tudományos munkatársának írását közöljük.

Janus Pannonius a középkori magyar költészet egyik legismertebb alakja. Bár maga választotta írói nevén így emlegetjük őt, a hétköznapokban a Csezmicei János nevet használta. Miután apja korán elhunyt, édesanyja, Vitéz Borbála a neveltetését bátyjára, Vitéz Jánosra bízta. Az akkoriban váradi püspöki tisztséget viselő Vitéz, aki maga is humanista volt, unokaöccsét ugyanebben a szellemben nevelte. A fiatal Janus csak rövid ideig tartózkodott nagybátyja közvetlen közelében. Hamarosan Itáliába indult, megjárta az akkori legnevesebb egyetemeket: Ferrrarában és Padovában tanult, a reneszánsz műveltség két fellegvárában, ahol a latin és görög nyelv mellett kánonjogi ismeretekre is szert tett. Az Itáliában töltött fiatalkori évek és az ott megismert életérzés utáni vágy Janust egész életében végigkísérte.

Kiművelt emberfőként érkezett vissza Budára nem sokkal azután, hogy Mátyást királlyá választották. Mint jól képzett, jogi ismeretekkel rendelkező, a Hunyadiak és a Szilágyiak távoli rokonaként, valamint Vitéz pártfogoltjaként megbízható, ugyanakkor saját tehetsége révén tekintélyt is szerző személy gyorsan jutott előre a ranglétrán: királyi, majd királynéi kancellár, végül pécsi püspök, főkincstartó és szlavón bán lett.

Pozíciójából adódóan az országos politikának is részese lett. Janus – miként nagybátyja, Vitéz János – támogatta a király kül- és belpolitikáját egyaránt, az 1460-as évek végére azonban az országban fokozatosan növekvő elégedetlenség, a király adó- és török politikájával egyre inkább szembe kerülő főpapi és bárói többség ellenállóinak tagjává vált. A Vitéz által szervezett összeesküvés, amely 1471-ben a király megbuktatására és Kázmér lengyel herceg magyar trónra emelésére irányult, meglehetősen ügyetlenül szerveződött. Mire a puccs kirobbant volna, Mátyás ügyes taktikája következtében támogatóinak nagy részét elvesztette. Az egyre fogyatkozó lázadók év végéig még kitartottak a törvényesen megkoronázott királlyal szemben, ekkorra azonban Janus kivételével valamennyien meghódoltak.

A költő, pécsi püspök előbb Pécsre, majd a Tuz család birtokában lévő, Zágráb melletti Medvevár várába menekült Mátyás seregei elől, ahol súlyos betegségbe esve érte a halál 1472. március 27-én.

A költői halhatatlanságban hívő Janus neve Európa-szerte napjainkig ismert.