Az évfordulóról Dr. Teiszler Éva kutatónk írását közöljük.

Luxemburgi Zsigmond magyar király (1387–1437) csupán Cillei Borbálával kötött – második – házasságából hagyott hátra törvényes utódot, 1409 októberében született egyetlen leányuk, Erzsébet személyében. A királylány így apja országainak egyedüli örököse volt, Zsigmond halála után mégsem őt, hanem férjét emelték trónra.

Erzsébetet már nagyon korán, kétéves korában eljegyezték Habsburg Albert osztrák herceggel, akit Zsigmond egyúttal utódjául jelölt ki, kikötve, hogy a házasságból – mely a magyar rendek ellenkezése mellett köttetett meg – származó fiúkat a magyar udvarban nevelik majd. A fiatal pár esküvőjét 1411-ben tartották Pozsonyban. Zsigmond halála után, 1438. január 1-jén a leányát királynévá, Albertet pedig királlyá koronázták a magyar szokásoknak megfelelően Székesfehérvárott. Erzsébet társuralkodói jogait csak a következő évben fogadta el a magyar országgyűlés. Nem sokkal ezután, 1439. október 27-én Albert váratlanul elhunyt. A várandós királyné remélve, hogy fiúgyermeke születik, saját nevében kívánta az uralkodói jogokat gyakorolni, amit a rendek nem fogadtak el, s III. Ulászló lengyel királyt hívták a magyar trónra. Erzsébet kénytelen volt beleegyezni a főemberek akaratába, de miután azok olyan kitétellel kötöttek megállapodást Ulászlóval, hogy 1440. február 22-én megszületett fiúgyermekének atyai örökségét a magyar királyi méltóság kivételével kell tiszteletben tartania, elállt a korábbi egyezségtől. Feltörve a Szent Koronát őrző ládát, a diadémot hívei segítségével magával vitte Visegrádról, és tizenkét hetes gyermekét május 15-én Székesfehérvárott Szécsi Dénes bíboros esztergomi érsekkel megkoronáztatta.

Az esemény után belháború tört ki az országban. Erzsébet a koronát és a gyermek László királyt III. Frigyeshez menekítette, védelme és gyámsága alá helyezve őket. A polgárháború több mint két évig tartott, a kifáradt felek 1442. december 13-án egyeztek meg Győrben. Ekkor a királyné elismerte Ulászlót Magyarország törvényes királyának, fenntartva saját fia, László trónigényét, egyúttal megállapodás született arról, hogy Erzsébet királyné idősebb leányát, Annát Ulászló, fiatalabb leányát, Erzsébetet pedig Ulászló öccse, Kázmér lengyel és litván herceg – később IV. Kázmér lengyel király – jegyzi el.

Erzsébet királyné nem sokkal a békekötés után, 1442. december 19-én elhunyt Győrben. Testét Székesfehérvárott helyezték örök nyugalomra. Utolsó erőfeszítéseit, amit fia utódlása érdekében fejtett ki, végül siker koronázta: Ulászló halála után, 1444-től Hunyadi János kormányzósága mellett, 1453-tól önállóan uralkodott Magyarországon.