A mai évfordulón Teiszler Éva, az MKI Történeti Kutatóközpontja tudományos munkatársának cikkét közöljük.

A 13. század utolsó évtizedeiben a királyi hatalom gyengülésével párhuzamosan egyes, magukat többnyire ősi nemzetségekből eredeztető nemesek, akiket a későbbi történetírás oligarcha, kiskirály vagy tartományúr elnevezéssel illetett, jelentős területi és politikai hatalomra tettek szert. Közülük máig az egyik legismertebb a Csák nemzetség trencséni ágából származó (III.) Máté, aki hatalma tetőfokán összesen 14 vármegyére terjesztette ki uralmát.

Máté birtokkomplexuma kiépítése érdekében kezdetben az utolsó Árpád-házi király, III. András híve, majd ellenfele volt, a halála utáni időszakban pedig a magyar trón aspiránsai, Vencel, Ottó és Károly közül mindig a gyengébb mellé állt, hogy jogszerűen megszerzett birtokai mellett a hatalmaskodással megkaparintott foglalásait is törvényesíteni tudja. 

Kétségtelen, hogy a trónért folytatott küzdelemből végül győztesen kikerülő I. Károlynak valamennyi oligarcha közül ő volt a legnagyobb és legtovább kitartó ellenfele, neve a köztudatban mégsem csak emiatt maradt meg élénken. A 13–14. század fordulóján élő, az Árpád-ház kihalása utáni törvényes, ámde idegen eredetű uralkodóval szemben álló Csák Máté a 19. században a legitim hatalom nagyúri ellenzékének, a nemzeti függetlenségnek és szabadságnak a jelképe lett. 

A nemzeti ébredését ugyanebben az évszázadban élő szlovákság – a saját korukban már szlovákok lakta – Trencsén urát, Csák Mátét a középkorban még nem létező szlovákok nagy formátumú egyéniségévé és hazafijává tette meg, a két világháború közötti cseh és szlovák történetírók pedig már egyenesen mint szlovák királyról írtak róla, akinek országában hovatovább a „csehszlovák elem” is megjelent.

A valóság ezzel szemben az, hogy a Csák feltehetően az Árpádokkal szoros rokonságban álló nemzetség volt, amelynek ősi szállásterülete a Vértes vidékén feküdt. Névadójuk, az Árpád kortársának tekinthető Szabolcs unokája, Csák volt, akinek leszármazottjai a későbbiekben összesen 12 ágra oszlottak. A trencséni ág – amely a Trencsént 1296-ban megszerző, majd székhelyét ide helyező (III.) Mátéról kapta a nevét – első ismert alakja Csák (III.) Máté nagyapja, (I.) Máté volt, aki a nemzetség északi irányú terjeszkedését megkezdte. 

Unokája, az egyik legerősebb tartományúr hatalmának megdöntésére I. Károly már 1313 óta törekedett. Az ellene irányuló csapások hosszú évekig nem vezettek döntő eredményre, végül a véletlen a király mellé állt. Csák Máté 1321 tavaszán meghalt, s nem sokkal később összeomlott az általa felépített „birodalom” is.