Kálmán Béla 1913. február 28-án született a ma Ausztriához tartozó Lakompak (Lackenbach) településen. A szombathelyi gimnáziumi évek után Budapesten járt egyetemre, és az Eötvös József Kollégium diákja volt.

Francia-német szakosként kezdte az egyetemet, majd a német helyett a magyar szakot választotta. A neves nyelvész, Gombocz Zoltán is a tanárai között volt, és nagy hatást gyakorolt nyelvészeti érdeklődésére. Még egyetemi évei alatt ösztöndíjasként egy évig Észtországban tanulta az észt nyelvet. 1936-ban a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett, és magyar-francia szakos oklevelet kapott. Ezután gimnáziumi tanárként dolgozott, majd 1949-től 1952-ig a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa volt. Ekkor Munkácsi Bernát nyelvész, néprajztudós vogul hagyatékát rendezte sajtó alá, és A magyar nyelvjárások atlasza munkálataiban is részt vett. Munkácsi Bernát hagyatéka alapján állította össze a Manysi (vogul) népköltési gyűjtemény köteteit (1952, 1963), később Munkácsi Bernát életét összefoglalta A múlt magyar tudósai című sorozatban publikált munkájában (Munkácsi Bernát, 1981). A magyar nyelvjárások atlaszához kapcsolódó munkálatokat egy munkaközösség kezdte el 1949-ben, majd a feladatok 1950-ben átkerültek a Nyelvtudományi Intézetbe. Az atlasz létrehozásának a célja, hogy a magyar nyelvjárások területi megoszlását összefoglaló jelleggel térképlapokon szemléltesse, emellett lehetőséget nyújt a nyelvjáráshatárok megállapítására és a nyelvjárások osztályozására is. Az adatokat főként a szókincs területéről gyűjtötték, de a hangtan, a szóképzés, szóragozás és a mondatszerkesztés nyelvi adatai is megjelentek a kiadványban. Az atlaszhoz 1949 és 1960 között 395 településen gyűjtötték az adatokat. Kálmán Béla a munkálatokról beszámolt például A magyar nyelvatlasz című dolgozatában (1950), Imre Samuval közösen tették közzé a Nyelvatlaszgyűjtő úton Csehszlovákiában (1953), és A szlovákiai nyelvatlaszgyűjtő út néhány nyelvészeti tanulsága (1953) című írásukat. A magyar nyelvjárások atlasza anyaga 1968 és 1977 között hat kötetben (hat dobozban tárolt térképlapokon) jelent meg.

Kálmán Bélát 1952-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Finnugor Nyelvtudományi Tanszékének professzorává nevezték ki. Debrecenbe kerülése után a Magyar Nyelvjárások című évkönyv szerkesztője lett (1953 és 1980 között), a kiadvány már ekkor is a magyar nyelvjáráskutatás tekintélyes orgánuma volt. A magyar nyelvjárásokról egyetemi tankönyveket is írt: A mai magyar nyelvjárások (1951, 1953), később a Nyelvjárásaink című könyve jelent meg, először 1966-ban, majd újabb kiadások következtek (1971, 1975, 1977).

Szintén több kiadást ért meg A nevek világa című, a nagyközönség számára készült könyve, ebben a személy- és helynévtan témájával foglalkozik (1967, 1969, 1973, 1989, 2003). 1978-ban munkája átdolgozott változata angolul is megjelent The World of Names. A Study in Hungarian Onomatology címmel. A nevek világa előszavában a szerző úttörő jellegű, a magyar névtan eredményeinek első összefoglalásaként mutatja be munkáját.

Névtani tárgyú írásait több folyóiratban is közzétették, például: Debreceni keresztnevek a XIII-XX. században (Magyar Nyelvjárások, 1967), Bicske. Előszállás (Magyar Nyelv, 1973), Puszta helynevek családnévként (Magyar Nyelv, 1975).

Az obi-ugor nyelvészeti témák már egyetemi évei óta foglalkoztatták. Doktori értekezését az obi-ugor állatnevekről írta (Obi-ugor állatnevek, 1938). A vogul nyelv és népköltészet témakörébe tartozik számos munkája, például az általa publikált első vogul (manysi) tankönyv (Manysi nyelvkönyv, 1955), egyetemi tankönyve a Chrestomathia Vogulica (1963, 1976), a vogul népköltészet gyűjteménye a Leszállt a medve az égből (1980), és saját fordításában jelentetett meg vogul szövegeket Északi vogul szövegek címmel (Nyelvtudományi Közlemények, 1974). Leningrádi adatközlőktől felvett, saját gyűjtésű vogul szövegeket adott közre az alábbi kiadványában: Wogulische Texte mit einem Glossar (1976).

1957-ben védte meg akadémiai doktori értekezését (Die russischen Lehnwörter im Wogulischen címmel jelent meg 1961-ben), 1973-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1982-től rendes tagja lett (a székfoglalója címe: Szövegtan és tipológia). 1994-ben megkapta a Debrecen Város Díszpolgára címet. Kálmán Béla 1997. augusztus 22-én Budapesten halt meg, majd Debrecenben helyezték örök nyugalomra.

Felhasznált irodalom:

Fülöp Lajos 1993. Kálmán Béla 80 éves. Magyar Nyelvőr 117. évfolyam. 261–263.

Kálmán Béla 2003. A nevek világa. Sprinter Kiadó, Budapest.

Keresztes László 2013. In memoriam Kálmán Béla (1913–1997). Folia Uralica Debreceniensia 20. Debrecen, 2013. 375–376. https://finnugor.arts.unideb.hu/fud/fud20cikkek/21_in_memoriam.pdf

Sebestyén Árpád 1983. Kálmán Béla 70 éves. Magyar Nyelvjárások XXV. 5–26.