Penavin Olga Debrecenben született, de tudományos tevékenysége és élete nagy része Jugoszláviához kapcsolódott. 

Munkássága során egyedül, kollégáival, majd az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének hallgatóival végigjárta az akkor Jugoszláviához tartozó magyar településeket, hogy megismerjék és közzétegyék a helyi nyelvjárási és néprajzi adatokat. Számos kiadvány fűződik a nevéhez, köztük tájnyelvi atlaszok, népmesegyűjtemények, földrajzi nevek adattára, nyelvjárási és néprajzi tárgyú tanulmányok, és itt említendő meg az élete nagy munkájaként számontartott Szlavóniai (kórógyi) szótár három kötete is. Benkő Loránd a magyar tájnyelvi kutatás legkiemelkedőbb gyűjtő egyéniségei közé sorolta Penavin Olgát.

Penavin Olga eredetileg Borsy Olga néven született 1916. július 15-én. A Debreceni Egyetemen latint és magyar nyelvet tanult. Az egyetemen tanítványa volt a neves nyelvjáráskutatónak, Csűry Bálintnak is, de akkoriban még a latint tartotta a fő tantárgyának. Később azonban a nyelvjáráskutatás és a néprajzkutatás határozta meg a pályáját, ezek összefüggése (amelyet azelőtt Csűry Bálint is hangsúlyozott), Penavin Olgánál alapvető vizsgálati módszer lett. 1941-ben Szabadkán tanárként tevékenykedett, férjhez ment, majd 1947-ben az újvidéki tanárképző főiskolára került. Tudományos pályája az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékén teljesedett ki, majd innen ment nyugdíjba 1984-ben. Az első nyelvjáráskutató útja a szlavóniai magyar nyelvjárásszigetekre vezetett (Kórógy, Szentlászló, Haraszti, Rétfalu). A ma Horvátországhoz tartozó településekre többször is visszatért, és a gyűjtött adatokból adta közre például a Horvátországi (szlavóniai) magyar nyelvjárási atlasz (1984), a Kórógyi (szlavóniai) népballadák, balladás történetek, balladás dalok (1976), a Nagycsaládszervezet Szlavóniában (Kórógyon) (1981) című munkáit, és a már említett Szlavóniai (kórógyi) szótárt (1968, 1975, 1978). Az utókor e szótárt tartja Penavin Olga élete fő művének. A Szlavóniai (kórógyi) szótár szókészletének gyűjtésekor – hasonlóan Csűry Bálint Szamosháti szótárához vagy Bálint Sándor Szegedi szótárához – egy tájegység teljes szókészletének bemutatására törekedtek. A szótár másik érdeme, hogy számos néprajzi vonatkozású adatot is tartalmaz, így például a tű szócikkben a tűvel való rontásról is szó van, a tükör alja (az utcára néző két ablak közötti falrész) a lakodalomban és a ravatalozáskor is szerepet kapott, a mézesszív (ez egy mézes tésztából készült, szív alakú kalács) pedig a szerelemvallás eszköze volt. A szótár ezért néprajzi adatok forrásaként is használható.

Penavin Olga a nyelvatlaszok készítésében is jelentős munkát végzett. A nyelvatlasz nyelvtérképek tematikus gyűjteménye, a nyelvatlaszban térképlapokon mutatják be a nyelvi jelenségek megoszlását egy adott nyelvterületen. A nyelvjárásokra vonatkozó atlaszok elsősorban leletmentő céllal készülnek. Penavin Olga munkája során a hagyományos népi kultúra még meglévő nyelvi elemeit szerette volna összegyűjteni (ilyen kategóriákban például, mint ember és környezete, család, rokonság, foglalkozások, időjárás, csillagok, állatok, növények), mielőtt az életmód megváltozásával ezek az adatok teljesen eltűnnének. Az atlaszok e hagyományokat is rögzítik: A jugoszláviai Muravidék magyar tájnyelvi atlasza (1966), A jugoszláviai Baranya magyar tájnyelvi atlasza (1969), a Matijevics Lajossal közösen közzétett A jugoszláviai székelytelepek nyelvatlasza (1978), A jugoszláviai Bánát magyar nyelvjárási atlasza (1995).

A jugoszláviai magyar népcsoportok közül Penavin Olga az al-dunai székelytelepek nyelvével más munkáiban is foglalkozott. Az Al-Duna mellé 1883-ban Bukovinából telepítettek székelyeket. Az akkor létrejött falvak, Székelykeve (Skorenovac), Sándoregyháza (Ivanovo) és Hertelendyfalva (Vojlovica) székelyeinek nyelvéről tanulmányokban is írt: Néhány szó a jugoszláviai székelytelepekről – különös tekintettel Székelykevére – (Skorenovac) (1972), Román jövevényszavak a jugoszláviai székelyek nyelvében (1980). 1980-ban Matijevics Lajossal közösen jelentették meg a Székely szójegyzéket.

Penavin Olga 2001. október 25-én Újvidéken halt meg. Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszéke 2016. október 25-én Penavin Olga tiszteletére az Egyetemi Nyelvészeti Napok keretén belül nemzetközi tudományos konferenciát hirdetett: „Tisztelgés kollégánk, tanárunk, a jeles nyelvész és néprajzkutató, nyelvjárás-, földrajzinév- és mesegyűjtő, tudományszervező és tanszékvezető Penavin Olga előtt.”

Felhasznált irodalom

Halász Albert szerk. 2014. Penavin Olga a Muravidéken. Lendva Községi Magyar Nemzeti Önkormányzati Közösség, Madžarska samoupravna narodna skupnost občine Lendava. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva Zavod za kulturo madžarske narodnosti, Lendava. https://www.kl-kl.si/files/fb/digitalne_knjige/penavin_olga_a_muravideken/Penavin_Olga_a_Muravideken.pdf

Hoffmann István 2016. Penavin Olga és a Csűry-iskola. Hungarológiai Közlemények 2016/4. Bölcsészettudományi Kar, Újvidék. http://real-j.mtak.hu/15002/4/hungarologiai_kozlemenyek_2016_04.pdf

Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszék http://ujvidekimagyartanszek.ff.uns.ac.rs/index.php/magyar-nyelv-es-irodalom-tanszak/hungarologiai-kutatokoezpont/tudomanyos-konferenciak/egyetemi-nyelveszeti-napok/243-penavin-olga-100-plakat-1