Tanulmány: itt
Szerző
Németh Dániel
Cím
Régi magyar holt vizek nevei
Hivatkozás
A Magyarságkutató Intézet évkönyve, 2020. 417–434.
DOI: https://www.doi.org/10.53644/MKIE.2020.417
Absztrakt
Tanulmányomban a Tihanyi apátság alapítólevelének huluoodi szórványának korábbi megfejtési kísérleteit mutatom be és saját értelmezési megoldást is nyújtok. E szóalak nem íráshiba eredménye, mert rövid szakaszon belül kétszer azonos alakban fordul elő. A helyesírás-történet és a hangtörténet segítséget nyújthat egyes nehezen értelmezhető szórványoknál. Kitérek ritkább hangjelölési megoldásokra, melyektől a szórvány megfejését remélem.
A szövegkörnyezet alapján egy holt vízről vagy hullámveréses, vízmosásos területről lehet szó. Megvizsgálom annak lehetőségét, hogy a hal igének képzett származéka-e (az etimológiai kapcsolathoz l. még halavány, holtág). Párhuzamként a korai nyelvemlékek alaktani és fonológiai felépítésben hasonló szóalakjait is felidézem. Érvelésemben a középkori oklevelek más feltöltődő, holt vizeinek neveire is kitekintek. Az egyértelműen kijelenteni hangtani okok miatt nem lehet, hogy a hal igéhez tartozó lehetne a huluoodi. A Duna egyik holtágának 1395>1399-ből való Megehullow, Megehullo nevű helyének párhuzama alapján valószínűbb, hogy a hull ige hulló származéka.
Kulcsszavak
Tihanyi alapítólevél, nyelvemlékelemzés, helynév, földrajzi köznév, morfológia, etimológia