Tanulmány: itt
Szerző
Fehér Bence
Cím
De administrando imperio vagy de pronuncianda lingua turcica?
Hivatkozás
A Magyarságkutató Intézet évkönyve, 2021. 111–133.
DOI: https://doi.org/10.53644/MKIE.2021.111
Absztrakt
Bíborbanszületett Konstantin De administrando imperio-ja a X. századi magyar nyelvtörténet páratlan forrása, egy szempontból azonban nincs feldolgozva: a görög betűs glosszák hangsúlyjeleinek értelmezése hiányzik. Ehhez vissza kell nyúlni a kéziratos hagyomány eredeti jeleihez, a kétes kiadói emendációkat visszaállítva. A glosszákat végignézve kiderül, hogy nagyobb részükben végéles a hangsúly. Ez tudatos lejegyzői döntés, nem a görög nyelvhasználat hatása, viszont ellentétben áll a magyar nyelv várható tulajdonságaival is. Valószínűtlen az is, hogy a hangsúlyjel egyszerűen hosszúságot jelölne. Alighanem valóban véghangsúlyról van szó, erre pedig háromféle magyarázat lehetséges. Vagy idegen (valószínűleg török) nyelvű tolmács közvetítette a szavakat, vagy a Bulcsú–Termacsúküldöttség anyanyelve nem magyar volt, vagy pedig a X. századi magyar nyelv szubsztrátumhatás következtében átmenetileg véghangsúlyos irányba tolódott el. Mindegyik lehetőség erősíti Konstantin adatát a magyarok kétnyelvűségéről. Néhány név fonetikai szerkezete és hangsúlya is eltér a többségétől, megfeleltethető az elvárt magyar hangsúlynak, és ezek a szöveg egyes szakaszaiban összpontosulnak. Ezeket Konstantin valószínűleg más, független és a mi fogalmaink szerint is magyar nyelvű forrásból vette: ilyen a Levédia- és a Liuntika-történet. Ezenkívül néhány szónál a hangsúly elemzése valószínűvé teszi a szövegromlást, vagy éppen igazolja, hogy a szó valóban a magyar nyelv része (például βοέβοδος).
Kulcsszavak
Bíborbanszületett Konstantin, glosszák, hangsúlyjelek, végéles hangsúly, kézirati hagyomány