Tanulmány: itt
Szerző
Raffai Judit
Cím
A magyar folklorisztika textualizációs eljárásai a 19. és 20. század fordulóján Kálmány Lajos epikus szövegeinek tükrében
Hivatkozás
A Magyarságkutató Intézet évkönyve, 2020. 457–474.
DOI: https://doi.org/10.53644/MKIE.2020.457
Absztrakt
Kálmány Lajos (Szeged, 1852 – Szeged, 1919) a magyar folklorisztika kiemelkedő személyisége, a szegedi nagytáj kutatója volt. Munkáit, kutatási módszerét a magyar folklorisztika máig jelentősnek ítéli meg. Az első olyan néprajzi gyűjtőink közé tartozott, aki egy előre kialakított gyűjtési tervvel, tudatosan egy nagytáj területén folytatott terepmunkát, és aki a szóbeliségből kiindulva, a hitelesség kérdését szem előtt tartva, pontos nyelvjárási lejegyzésre törekedve közölte a szövegeit. Sokat tartózkodott a terepen, tudományos tevékenységét az ott megismert jelenségek, a szóbeli kultúra jellegzetességei formálták, ennek köszönhető, hogy életművében számos, ma már módszertani jelentőségű elemet fedezhetünk fel. A magyar folklorisztika egyes megítélései szerint a gyűjtési és textualizációs eljárásai a korabeli folklorisztikai kánonnal szakító módszereket mutatnak. Munkánkban Kálmány Lajos hagyatékát, ezen belül az epikus folklórszövegeket (leginkább meséket), illetve a róla szóló diskurzusokat tekintjük át Kálmány textualizációs eljárásai szempontjából. A konkrét szövegeket a korszak kontextusában vizsgálva arra keressük a választ, hogy Kálmány Lajos gyűjtői, archiváló és publikáló gyakorlatai megelőzték-e korát?
Kulcsszavak
Kálmány Lajos, történeti folklorisztika, mesekutatás, szövegrögzítés