Az avar kor második fele, a Kr. u. 8. század és a 9. század első harmada a Kárpát-medencében – ahogyan a környező világban is – mélyreható változásoknak, a középkori rendszerek születésének az ideje. Az átalakulás megnyilvánul a régészeti módszerekkel jól kutatható díszítőművészetben, ezen belül az ornamentikában is. A 7. század végétől hallatlanul gazdag alakos, geometrikus és növényi ornamentika borítja el a tárgyakat: elemzésük a környező térség és a késő avar kultúra kapcsolataiba, valamint a Kárpát-medencei, önálló folyamatokba is betekintést enged. A késő avar kori díszítőművészetet egyszerre alakította a sztyeppei kapcsolatrendszer, valamint az ezt változatos formákkal dúsító, bizánci és az európai környezeten át érkező antik hatás. Az avar kultúra mindezeket egységgé, önálló díszítőművészeti stílussá alakította, alkotó módon formálva a rendelkezésére álló anyagot. Ekkoriban, a korai középkorban a különböző díszítőművészetek közötti hasonlóság, a vizuális megértés lehetőségei korábban ismeretlen mértékben bontakoztak ki; ebben már a középkori Európa vizuális világának, közös kulturális folyamatainak csírái azonosíthatók. A kötet ezen ornamentika avar változatának nagyobbik részét, a növényi eredetű minta- és motívumkincset vizsgálja.