A Nagy sárga krónika a régi mongol kánok származásáról a mongol krónikairodalom második, buddhista szemlélettel átitatott korszakának egyik gyöngyszeme. A XVII. századra datált mű pontos keletkezési ideje és szerzője ismeretlen. A krónika első kéziratváltozatára, amely alapján ez a fordítás is készült, Radloff lelt rá 1891-es orhoni expedíciója során, és magával vitte az értékes kincset Szentpétervárra.

A magyar olvasó a Ligeti Lajos remek fordításában megjelent A mongolok titkos története című krónikából már megismerkedhetett Dzsingisz kán élettörténetével. Ebből a krónikából Dzsingisz felemelkedésének elbeszélésén kívül az olvasó képet kaphat a tibeti buddhizmusnak a világ keletkezéséről szóló elképzeléseiről és Buddha mitikus élettörténetéről. A történeti részben Dzsingisz leszármazottainak fordulatokkal, állandó harcokkal teli élete elevenedik meg, és részletes leírást kapunk az ojrát-halha testvérháború fejleményeiről is. A krónika egyik fő erényeként tartják számon, hogy rendkívül értékes forrása a halha népcsoport történetének. A halhák a mai Mongol Köztársaság területén élnek, és a lakosság több mint 90%-át adják.

A Nagy sárga krónika a régi mongol kánok származásáról forrásul szolgált egyes XVIII. és XIX. századi krónikaíróknak is. A magyar változatot elsősorban az altajisztika, mongolisztika iránt érdeklődő Kárpát-medencei kutatók forgathatják haszonnal, de a magyar történelem mongol szálai iránt érdeklődők is izgalmas részleteket fedezhetnek fel benne. A dzsingiszida uralkodókat és a dinasztia-alapító Dzsingisz kánt, akinek unokája főszerepet játszott az 1241--42 évi, számunkra keserves emlékű tatárjárásban, itt egészen más nézőpontból ismerhetjük meg, a hozzájuk kapcsolódó mitikus történetekkel együtt.