A magyar-francia kapcsolatokról az olvasónak csupa ellentmondás jut eszébe. Volt olyan időszak, amikor a magyar elit lelkesülten olvasta a francia felvilágosodás szerzőit, s ugyanekkor a francia katonatisztek a magyar huszárokéra emlékeztető egyenruhába öltöztek. Volt arra is példa, amikor a magyar progresszió "vigyázó szemeit Párizsra vetette", és olyan is, amikor a magyar politikai elit kimondva-kimondatlanul a "franciákat" tartotta minden tragédiánk okozójának. Volt úgy, hogy a francia kommunisták 1956 november 4. miatti felháborodásukban összetépték párttagkönyvüket, és van úgy is, hogy Magyarország a demokratikus mintaállamnak tekintett Francia Köztársaság ellenpontjaként fogalmazódik meg. Am a valóság, akár a múltbeli, akár a politikai - mindig árnyalt. Ezeréves párhuzamos, ha nem is közös történelmünk számos olyan ismert, vagy kevésbé nyilvánvaló kapcsolatát érdemes nem csak magyar szemmel nézni. Hogyan látta, látja a magyar múltat, a magyar államot, a magyar nemzetet, kultúrát, a magyar hősöket a kortárs francia utazó, olvasó, netán politikai vezető? Hogyan látja ma a kisiskolás azt a múltat, amelyet mi magunk szívesen láttatunk jelentősnek, ám mi van akkor, ha ez a nyugati kultúrkörből esetleg csupán a periféria erőtlen másolási-utánzási kísérletének tűnik? Van-e reális képe országunkról és nemzeti történelmünkről a hazánkat gyakran egzotikusnak és a kelet részének látó francia közgondolkodásnak? Ha erre nem is adható egyértelmű válasz, a kötet szerzői és szerkesztői arra törekedtek, hogy saját optikájuk a lehető legélesebb és leghitelesebb legyen.