A szerző jelenlegi munkájában – a szlavóniai, a boszniai és bukovinai nemzetgondozási program után – az ó-romániai társ-akció történetét dolgozta fel. E programmal a magyar állam a Kárpátok túloldalára távozott 100-150 ezernyi, döntően székely polgárának nyújtott segítő kezet nemzeti azonosságtudata megtartásához: templommal, iskolával, anyanyelvű újsággal, ösztöndíjjal. Az ifjú Klebelsberg által kidolgozott munkaterv hosszú távú célja az volt, hogy az ország gazdasági erejének növekedésével lehetővé váljék a kivándoroltak visszatérése. Ez természetes ellensúlyt jelenthetett volna a nemzetiségi peremvidékek leszakadásának veszélyével szemben.

A kötet a dualista korszak birodalmi átélésű nemzetfelfogását szembesíti a „külmagyar” önszemlélettel a trianoni békediktátum centenáriumán, tetemes levéltári és sajtóforrás feltárásával. Az így leszűrődő tudományos eredmények építő hatást gyakorolhatnak a magyar nemzetpolitika régi-új alanyaira, a kisebbségi magyar nemzetrészek önképére. E munka révén árnyaltabb ismereteket szerezhetünk a modern kori nemzettudat formálódásáról, valamint a szórványgondozás és a szomszédságpolitika alakításáról is.

A kötet imponáló ismeretanyagát egy olyan tudástárnak tekinthetjük, amelyből nemcsak a hazai történészszakma képviselői meríthetnek, hanem a kormányzati, közigazgatási döntéshozók is levonhatják a megfelelő nemzetpolitikai tanulságokat.

Seres Attila