A kötet a mai Szobi és Váci járás területén található honfoglalás és kora Árpád-kori sírokat és temetőket mutatja be, kiegészítve két telep hasonló jellegű leletanyagával. A régió korabeli településtörténetét alapvetően meghatározta a Duna és az Ipoly folyók közelsége, melyek találkozásánál a kedvező földrajzi viszonyok nagyobb arányú népességkoncentráció létrejöttét eredményezték. Az egykor itt élt közösségek által hátrahagyott, mintegy 800 feltárt sír rendkívül fontos forrásbázist alkot a 10–11. századi közösségek vizsgálata során, hiszen a döntően még nem templom mellett létesített nyughelyeken a hátramaradók gyakorta adtak az elhunytakra különböző ékszereket, viseleti elemeket, de a temetkezési szokások részeként kerülhetett a sírba étel- vagy italmelléklet, sőt, egyes esetekben fegyvereket vagy a ló fejét és lábait, valamint a lószerszámokat is elhelyezhették. Mindezek alapvető forrásbázist biztosítanak az egykor élt közösségek mindennapjainak vizsgálata során, hiszen a korszakból ránk maradt írott források száma közismerten alacsony. A kötet ezek elemzése alapján mutatja be az olvasónak az itt élt közösségekről kirajzolódó képet.