A kötet hat honfoglalás és kora Árpád-kori nyugat-dunántúli lelőhely – temetők és sírokra jellemző szórványleletek – bemutatását és értékelését tartalmazza, melyeknek többségében első teljes közlését találja meg itt az olvasó. A lelőhelyek között egyaránt jelen vannak a feltehetően nagyobb létszámú közösség által hosszabb ideig használt temetők, valamint a csupán rövidebb ideig történő helyben maradásra utaló, kevesebb elhunyt sírját hátrahagyó közösségek nyomai is. Az adott lelőhelyek ismertetése kapcsán a kötet foglalkozik a lelőhely által felvetett aktuális kérdésekkel is, mint a 9. századi népesség magyarság megjelenését követő, helyben történő továbbélésének régészeti leletanyag által vizsgálható nyomai. A szakonyi temető kapcsán bemutatja az úgynevezett kiscsaládi temetők kérdését, felrajzolja a leletanyag kapcsolódási pontjait, továbbá felhívja a figyelmet annak lehetőségére is, hogy a magyarság dunántúli megjelenése a többségében elfogadott 900. évi időpontnál talán némileg korábban, már a 9. század végén megtörténhetett. A kötet függelékében részletes archeogenetikai és archaeozoológiai vizsgálat egészíti ki a szakonyi temetőről elmondottakat.