„A nyelvére nézve iráni eredetű lovasnomád nép, a szarmaták egyik legnagyobb törzse, a jazigok a Pannoniát meghódító Augustus császár halálát (Kr. u. 14) követő évtizedekben költöztek a mai Alföld területére. Itt letelepedtek, az uralmukat néhány évtized múlva a Tiszán túlra is kiterjesztették, majd évszázadokon keresztül szoros – hol baráti, hol ellenséges – kapcsolatban álltak a római Pannonia és Dacia tartományokkal. Számos nagy háborút vívtak szoros szövetségben a szomszédos germán törzzsel, a felvidéki quadokkal a rómaiak ellen. Ennek során több alkalommal is elpusztították a szomszédos római tartományokat. Ezen események közül kiemelkednek a Marcus Aurelius császár uralkodása idején (Kr. u. 161–180) vívott háborúk, amelyek során az uralkodó személyes jelenléte ellenére sem sikerült a szarmatákat véglegesen legyőzni. Ugyanitt élték meg a római uralom megszűnését és a hunok hódítását is a Kr. u. 5. században. Végül utolsó maradékaik vagy római területre költöztek, vagy felolvadtak a Kárpát-medencét megszálló népvándorláskori népek tengerében. Keleti testvéreikkel, különösen a Havasalföld területén lakó roxolánokkal mindig is szoros kapcsolatban maradtak. Régészeti adataink tanúsága szerint az évszázadok folyamán kelet felől több hullámban újabb és újabb szarmata népcsoportok költöztek be a Kárpát-medencébe, ezért a Dunától keletre alig-alig létezik olyan mai település, ahol régészeti nyomaik, hatalmas temetőik és településeik ne volnának megfigyelhetők.

Mivel a Római Birodalom közvetlen szomszédságában éltek, számos antik latin és görög forrás is említi a szarmatákat. Természetesen ezek mindig a rómaiak szempontjából szemlélik, említik a számukra idegen és megbízhatatlan »barbárokat«, de régészeti leleteken kívül csak a jelen munkában összegyűjtött írott és feliratos, valamint néhány képi ábrázolás maradt fenn a magyarországi szarmatákról. Ugyancsak ennek köszönhető, hogy több szarmata uralkodó neve és egy-két nyelvemlékük is fennmaradt. Jelen munkában ezen írott szöveghelyek (továbbá a rájuk vonatkozó néhány feliratos, numizmatikai és papirológiai forrás) és fordításuk, valamint az azokat magyarázó kommentárok találhatók.”