Örvendetes, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a második világháborúban részt vett magyar "kisemberek" visszaemlékezései iránt, amelyek a történelem alulnézetből kategóriát képviselik, és elsősorban azt idézik fel, miként harcoltak honvédeink, hogyan teltek háborús "szürke" hétköznapjaik, hogyan látták az ellenséget, saját sorsukat, vagy épp hazájuk jövőjét. 

Sallóvölgyi Békeffy László tartalékos huszár főhadnagy (Diszel, 1908. december 28. - Galdajevka, 1942. augusztus 10.), a Donhoz elvonult magyar királyi 2. honvéd hadsereg alárendeltségébe tartozó budapesti 2. önálló huszárszázad egyik szakaszparancsnokának naplója is ezen munkák sorába illeszkedik, s ezt nemcsak a téma iránt érdeklődők forgathatják haszonnal, hanem a huszár szellemiséget sugárzó szerző végtelen lószeretete folytán a magyar katonai hagyományőrzők és a nemzetben gondolkodó lovas emberek is. 

"Békeffy László tartalékos huszár főhadnagy 1942 tavaszán-nyarán íródott naplójának szakszerű, igényes és lábjegygazdag sajtó alá rendelése teljes mértékben megfelel a kívánalmaknak. Babucs Zoltán hadtörténész előszavában bemutatja a budapesti hadtestközvetlen 2. önálló huszárszázad rövid történetét, szervezetét, lóanyagát, fegyverzetét és harctéri szolgálatát. A napló sajtó alá rendezése során - A HM  Központi Irattárában folytatott tevékenysége eredményeként - hangsúlyt helyezettt a Békeffy László tartalékos huszár főhadnagy naplójában előforduéó tisztek és honvédek életrajzainak megismertetéseire is. 

Dr. Szabó Péter hadtörténész