IV. László 1279. augusztus 10-én kelt s rendelkezései miatt kun törvénynek nevezett oklevele folyókhoz képest rögzítette a Magyar Királyságba befogadott kun nemzetségek szállásterületét. Ezek egyike volt a Maros–Körös köze – munkánk az innen előkerült és a kései nomád műveltséghez sorolható azon régészeti leletek, valamint helynevek körét tárgyalja, amelyek a legnagyobb valószínűséggel a két folyó közötti térségben egykor megtelepedett kunok művelődéstörténeti emlékei közé sorolhatók. Új forráscsoportként értékelhetjük a fémkeresős kutatások során napvilágra került tárgyak halmazát, de a helynevek nagy többségét sem vonták be eddig a magyarországi kunok históriájának kutatásába. Ezek mélyreható elemzésével és az eddig ismert írott források adatainak felhasználásával kísérletet tettünk a Maros–Körös közén szállást foglalt kunok történetének vázolására az utolsó Árpádok korából – sőt azon túl is. Kutatásaink szerint megalapozottan állítható, hogy családokra bomlott maradványnépesség formájában az 1282. évi hódi csata után is maradtak olyan kun töredékek vizsgált térségünkben, amelyek megérték az I. (Nagy) Lajos időszakában megindult ferences térítést s egyes részeik még a 15. század közepén is őrizték kun származásuk tudatát. Az értekezés végén található tárgykatalógusban közreadjuk az újonnan napvilágot látott fémleletek fellelési és metrikus adatait, leírását, valamint képeit is, hogy azok bekerülhessenek a tudományos kutatás véráramába.