I. József halála idején és az azt követő időszakban a nemzeti mozgalom számos, a magyar társadalom számára fontos kérdést hozott napirendre. Ezek között találjuk a magyar hadügy kérdését is. Az uralkodó állandó hadseregében, a császári-királyi hadseregben több tízezer magyar katona szolgált, így a magyar közélet joggal nevezte ezt magyar hadseregnek. Az 1790-1791-es országgyűlés botránya – Festetich György és tiszttársai által a magyar szolgálati nyelv bevezetése érdekében tett beadványa látványosan emelte politikai napirendre a témát, amely több más kérdéssel, köztük a „magyar csapatoknál magyar tisztek szolgáljanak” igénnyel gazdagodott. II. Lipót elismerte a követelések egy részének jogosságát, de konkrét lépéseket nem tett.

A Budán ülésező országgyűlés 1792. június 20-án feliratban fordult a fiatal I. Ferenc királyhoz a magyar katonaság ügyében.  Panaszuk lényege abban állott, hogy alig van magyar származású törzstiszt a gyalogezredekben, a főtisztek pedig a gyalogos- és határőrezredekben és néhány lovasezredben mind idegenek. Hosszas tárgyalások után a kérdésben született egy törvénycikk.

A kötetben magyar csapatok tisztikarának kérdése kerül terítékre egy konkrét magyar gyalogezred teljes tisztikarának vizsgálatán keresztül. Az eredmények a magyar országgyűlés feliratában foglaltakat alátámasztják, viszont a jelenség mögött nem feltétlenül uralkodói akarat állt.