Tanulmány: itt

Szerző

Fehér Bence

Cím

Források a hunokról és a hunok őshazájának területéről az ókori földrajzi irodalomban

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.SMRN.2025.9

Kivonat

Hunok név szerinti említése Ázsiában – Hunok név szerinti említése Európában – A feltehető ázsiai hun terület földrajzi leírása – Tévesen hunnak meghatározott népek említése: a Kaspi-tenger vidékén – Phrűnoszok (?) – Kései, népvándorláskori adatok

Kulcsszavak

Tanulmány: itt

Szerző

Török Tibor

Cím

Archeogenetikai adatok a hunokról

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.SMRN.2025.8

Kivonat

Az európai és ázsiai hunok (Xiongnuk) kapcsolata máig vitatott, azonban az archeogenetikai adatok segíthetnek megválaszolni ezt a kérdést. A mongóliai xiongnukat genomszinten már jól jellemezték, és az európai hunokról is egyre gyűlnek a genom adatok. A xiongnukról kimutatták, hogy genetikailag igen heterogének voltak, a vaskori ázsiai szkíták és a Slab-Grave kultúra keveredésére vezethetők vissza, melyhez a késő xiongnu korszakban némi szarmata és kínai keveredés társult. Az eddig ismert xiongnu korszakot követő hun kori genomok eloszlása jól megfelel a xiongnu genomok eloszlásának. Emellett a hun kori genomok 80%-a ugyanabba a Q és R1a-Z93 Y-kromoszómás haplocsoportba tartozott, ami a xiongnukra is jellemző volt. Az eddigi genetikai adatok összességében az európai hunok xiongnu eredetét támogatják.

Kulcsszavak

hun, xiongnu, szkíta, Slab-Grave, főkomponens-elemzés

Tanulmány: itt

Szerző

Sólyom Márk

Cím

Bóa Regissa, a szabir hunok rendíthetetlen uralkodónője

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.SMRN.2025.7

Kivonat

Az egyetlen név szerint ismert késő ókori sztyeppei uralkodónő, a szabir hun Bóa (Βωα) regissa nevét, illetve az asszony életével kapcsolatos történelmi eseményeket mindössze négy középkori görög forrásból tudjuk rekonstruálni. 565 körül Ióannés Malalas Világkrónikája (Chronographia XVIII.13), 690 körül Ióannés Nikiu püspök Krónikája (Chronica 90.61–65), a IX. század elején Theophanés Confessor Világkrónikája (Chronographia AM 6020), illetve a XI. század végén Kedrénos Compendium Historiarum (Cedr. I.644) című munkája számol be az 520-as években élt, a Keletrómai (Bizánci) Birodalommal szövetséges özvegy uralkodónő harcairól a szászánida perzsák hun szövetségesei ellen. Munkám első felében – a szabir nép történetének rövid áttekintése után – a sztyeppei fejedelemasszony életének ismert eseményeit tárgyalom, majd összehasonlítom Bóát az erőskezű szkíta uralkodónők archetípusával, a Hérodotos által bemutatott (Hdt. I.204–216) masszagéta Tomyrisszel. Bóa élete annak fényében is érdekes, hogy a De Administrando Imperio híres szöveghelye (DAI XXXVIII) szerint a hétmagyar törzsszövetségnek is tagjai voltak szabir néptöredékek, „rendíthetetlen szavárdok” (σάβαρτοι ἄσφαλοι).

Kulcsszavak

Bóa regissa, Bóaréx, VI. század, szabir hunok, római–perzsa háborúk, Iustinianos császár (Kr. u. 527–565), I. Kawád szászánida perzsa nagykirály (Kr. u. 488–531), Tomyris, sabartoi asphaloi

Tanulmány: itt

Szerző

Sárközy Miklós

Cím

A keleti hunok és az iráni világ

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.SMRN.2025.6

Kivonat

Jelen tanulmány igyekszik megvizsgálni a keleti hunok és az iráni világ kapcsolatrendszerét, a keleti hunok és Irán kapcsolatának kutatástörténetét, elsődleges írott forrásaikat és a nemzetközi szakirodalom főbb irányvonalait, az iráni hunokkal kapcsolatos tudományos narratívákat, a témával kapcsolatos kutatásmódszertani kérdéseket, bizonytalanságokat és a problémák lehetséges megoldásait vizsgálja. Mindezek mellett igyekszik az iráni hunok (keleti hunok) iráni mítoszait, a vélhetően nem homogén etnikai-nyelvi kérdéseiket, a hunok Irán történelmében játszott szerepét valamelyest megvilágítani.

Kulcsszavak

keleti hunok, steppe, Irán, Közép-Ázsia, források

Tanulmány: itt

Szerző

John D. Niles

Cím

A hunok hatása a nyugatra

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.SMRN.2025.5

Kivonat

A hunok korának középkori Nyugatra gyakorolt hatását a legújabb régészeti és társadalomtudományi eredmények tükrében újra kell értékelni. Mint több etnikumból álló konföderáció, a Hun Birodalom nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nyugati katonai elit átvette a steppei kultúra jellegzetes elemeit. Ezen elemek közé tartoznak a gazdagon berendezett halomsírok; a lóáldozat szokása; a polikróm stílusú gránátberakásos arany értéktárgyak (az úgynevezett „pontuszi/dunai” stílusban); valamint a merészen stilizált állatalakos díszítések, amelyek Közép- és Belső-Ázsia művészetében gyökereznek. A kelet-angliai Sutton Hoo-i sírmező és a Meroving-dinasztia alapítójának, Childericnek a gazdagon felszerelt temetkezési helye két olyan példa, melyeknek több eurázsiai párhuzama is van A ’Hun’ kezdetű személynevek bizonyított megléte nyugaton szintén jelentős hun onomasztikus örökségre utal; míg a frankok eredetéről szóló koraközépkori beszámolókat, amelyek a nép pontuszi/dunai kapcsolatairól szólnak, nem szükséges puszta fantáziaként elvetni, ahogyan azt gyakran teszik. Összességében ez a régészeti, művészettörténeti, névtani és történeti bizonyítékrendszer azt sugallja, hogy Attila korának hun birodalma közvetítő szerepet játszott olyan kulturális hatások terjesztésében, amelyek átalakító erővel hatottak Nyugaton, különösen arra a katonai elitre, mely élen járt a frank, angolszász és más nyugati népek királyságainak létrejöttében.

Kulcsszavak

Hunok, angolszászok, frankok, népvándorlás kora, halomsírok, polikróm ékszerek, lovas temetkezés, állatalakos művészet, névtan, eredetmondák

Tanulmány: itt

Szerző

Fehér Bence 

Cím

A hunok a klasszikus antik földrajztudomány szemével

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.SMRN.2025.4

Kivonat

Eddigi tudomásunk szerint az antik földrajzi irodalom a hunokat nem ismerte, illetve a hunok előforduló említései nem hitelesek. Dionüsziosz Periégétész adata azonban tényleg egyértelmű elírás; Orosius I 2,45. Chuni adata pedig a titokzatos belső-ázsiai Ottogorránál nehezen emendálható a Sztrabónnál és Pliniusnál említett Phruni (Phruri? Phauni?) népnévre, valószínűbben hiteles, de a nép feltűnően déli helyzete miatt kétes, hogy az általunk ismert hunokra vonatkozik-e. Ptolemaiosz Belső-Ázsiát Marinosz, az pedig Titianosz Maész alapján írja le, valószínűleg I. sz. első feli adatokkal. Tekintettel a leírás alaposságára és részletességére, különös, hogy nincs benne szó hunokról; feltehető, hogy más, archaizáló népnév (pl. valamelyik ptolemaioszi dublett) alatt rejtőznek. A legesélyesebb jelölt erre a Kína határára lokalizált isszédón nép. Viszont Európában, nagyjából a Bug mentén vitathatatlanul említ egy hun nevű törzstöredéket, és nincs komoly érv arra, hogy cáfolni próbáljuk, hogy a szarmaták közt ebben az időben élt egy ilyen töredék.

Kulcsszavak

antik földrajz, Ptolemaiosz, Orosius, Ottogorra, isszédónok