Tanulmány: itt

Szerző

Zékány Krisztina

Cím

A Kárpátalján többnyelvű környezetben élők nyelvhasználatáról

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2025.14

Kivonat

A tanulmány olyan kárpátaljaiak nyelvhasználatáról szól, akik a többnyelvű környezetüknek köszönhetően kialakítottak egy jellemző nyelvváltozatot, amelybe olyan arányban keverik az általuk valamilyen szinten mindenképpen ismert két-három nyelvet, ahogy azt a helyzet megkívánja. Kisebb mértékben, de ezzel a jelenséggel számolnunk kell a színmagyar településeken is, hiszen az államnyelv, illetve az idősebb generáció számára az orosz nyelv ismerete (ők még azt tanulták) feltétele a helyben való boldogulásnak. Az ilyen kölcsönzések száma egyenes arányban lehet a térségben előforduló nemzetiségek létszámának arányával is. S minél inkább szórványtelepülésre érünk, annál több a nyelvi kölcsönzés, akár egész kifejezések, tagmondatok, mondatok, annál jellemzőbb a nyelvváltás, kódváltás. A nyelvi átvételek nem kizárólag a közvetlen kapcsolat útján kerülnek be az érintett nemzetiségek nyelvébe, az elmúlt évszázadban lezajlott államfordulatoknak köszönhetően a kárpátaljai lakos legalább öt államnyelven próbált boldogulni. Így a kölcsönszavak kronológiai rendezésénél igencsak színes a paletta. A kölcsönzések szófaji és fogalomköri csoportosítása kérdésében is gazdag szakirodalom áll a rendelkezésre. Érdekes és egyben jellemző is, hogy az átvett szavakat később a beszélő a saját nyelvének grammatikai törvényei szerint építi tovább, így nem csupán összetett szavak elemeiként találkozhatunk velük, hanem a képzett, továbbképzett formák sem ritkák. Számos példánk van közvetlen kölcsönzésekre, hangalak- és jelentéskölcsönzésre, hibrid kölcsönszavakra, illetve szólunk a fordítás útján létrejött tükörszavakról és -kifejezésekről is.

Az egymás nyelvéből átvett szavak és kifejezések létjogosultságát a befogadó nyelvben talán az indokolja, hogy a beszélő kényszerűségből használja-e, avagy annyira elfogadta, hogy a helyzethez illőbbnek, kompaktabbnak, találóbbnak tekinti az anyanyelvi megfelelőnél. A kárpátaljai vegyes ajkú lakosság szép példája annak, hogy meg lehet őrizni a saját nép kultúráját, nyelvének tisztaságát úgy, hogy a környezeti hatásoknak sem áll ellen, éppen ellenkezőleg, átveszi a másikéból a neki tetszőt, de ezzel párhuzamosan megőrzi a sajátja értékeit.

Kulcsszavak

többnyelvű környezet, nyelvi kölcsönzés, nyelvválasztás, kódváltás, „kevert” nyelvváltozatok

Tanulmány: itt

Szerző

Tóth Zsolt – Kúnos Ignác

Cím

Adakále mesekertje és a török nyelvjárások

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2025.13

Kivonat

Kúnos Ignác a turkológia nemzetközileg kiemelkedő alakja volt, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a török folklórkincs felgyűjtésében. Úgy vélte, hogy nem a perzsa és az arab által megfertőzött hivatalos, hanem a még tiszta, népi nyelvet kell tanulmányoznia. Úgy látta, hogy az összehasonlító-történeti nyelvészet módszertana szempontjából rendkívül fontos a nyelvjárások felhasználása is a nyelvi elemzésekben, és nem csak a standard irodalmi nyelvé, amely gyakran jelentősen módosult az erős idegen hatás alatt szókincsében és nyelvtani rendszerében. Ugyancsak felismerte, hogy a folklórszövegek a megőrzött archaizmusok révén szintén alapvető információt szolgáltatnak az összehasonlító nyelvészeti kutatások számára, hiszen a folklórszövegekben fellelhető nyelvi kincs az írásos emlékek kora előttről szolgáltat olyan adatokat, amelyekhez máshonnan már nem juthatunk hozzá, vagyis jelentősen kibővíti bizonyos nyelvi jelenségek vizsgálatának időtávját. Ő ismertette meg a világgal, többek között, a karagöz árnyjátékot vagy az ortaoyunu népi színjátszási műfajt, de elképesztő mennyiségű és változatosságú népmese- és anekdotakincset is összegyűjtött. Legelső népköltészeti gyűjtésének helyszíne Adakále, az Al-Duna egy kis szigete volt. Népköltési gyűjteményeiben a szövegeket nem a hivatalos arab betűs írással publikálta, és mivel átírási módszere igyekezett minél hívebben tükrözni az élőbeszédet, így lejegyzései rendkívül értékes adatokat szolgáltatnak a török történeti fonetika kutatói számára is.

Kulcsszavak

folklór, nyelvváltozatok, török nyelvek, turkológia, oszmánli, ortauyunu, karagöz

Tanulmány: itt

Szerző

Tóth Péter

Cím

A nyelvföldrajzi vizsgálatok története a mai Kárpátalja területén

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2025.12

Kivonat

A modern nyelvföldrajzi kutatások kibontakozása a XIX. század utolsó évtizedeitől figyelhető meg. Hazánkban az első jelenségtérképek a XX. század elején készülnek. A magyar nyelvföldrajzi kutatások fellendülése az 1940-es évek elejétől tapasztalható. E tanulmány a mai Kárpátalja területén végzett kutatások történetét tekinti át. A bevezető rész a XIX. század végén induló atlaszmunkálatokat, a német és a francia nyelvföldrajz úttörőinek munkásságát foglalja öszsze. A következő fejezetek a mai Kárpátalja területén végzett kutatásokat mutatják be röviden: Csűry Bálint térképeit, A magyar nyelvjárások atlaszának kárpátaljai gyűjtéseit, Mokányné Nagy Katalin máramarosi vizsgálatait, az Ungvári Állami Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének nyelvföldrajzi munkálatait, A kárpátaljai magyar nyelvjárások atlaszát, a Kárpát nyelvatlasz és az Európai nyelvatlasz kárpátaljai vonatkozásait, P. Lakatos Ilona és T. Károlyi Margit többdimenziós térképeit, az Új magyar nyelvjárási atlasz kárpátaljai gyűjtéseit, a családnévföldrajz eredményeit, a vonatkozó néprajzi kutatásokat, valamint a nyelvi kapcsolatok nyelvföldrajzi szempontú tanulmányozását.

Kulcsszavak

Kárpátalja, nyelvjárások, nyelvföldrajz, nyelvjáráskutatás, nyelvi kapcsolatok

Tanulmány: itt

Szerző

Pusztay János

Cím

Nyelvjárás, irodalom, iskola – nálunk és a Baltikumban

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2025.11

Kivonat

Magyarországon s általában a magyar nyelvterületen a nyelvjárásokhoz, valamint a nyelvjárást beszélőkhöz való viszony negatív. Szépirodalom nyelvjárásban – egy-két kivételtől eltekintve – inkább csak a határon túli magyarság körében, főként a csángóknál és a székelyeknél születik. A nyelvjárás a regionális közéletben, a kulturális életben és az iskolában nem játszik szerepet, vagy ha igen, inkább negatívat. Hazánkban nincs regionális, az adott térség nyelvjárását, hagyományait kutató, ápoló és képviselő kulturális intézményhálózat, lehetetlen regionális lapokban nyelvjárási rovat indítása, nem is beszélvet tisztán nyelvjárásban publikáló folyóiratokról, évkönyvekről vagy nyelvjárásban elhangzó rádió- és tv-adásokról. Pozitív példák Észtországból és Lettországból, ahol erősödik regionális, lokális öntudat, erősödik a helyi nyelvhasználat, a nyelvjárás jelen van a sajtóban, az iskolai oktatásban, s működnek a helyi nyelvet/nyelvváltozatot, valamint a hozzájuk kapcsolódó kultúrát kutató, fejlesztő és népszerűsítő regionális kutatóintézetek és kulturális intézmények.

Tanulva az itt említett és más országokból, pl. Olaszországból, Németországból is említhető példákból, Magyarországon is nagyobb megbecsültséget kell teremteni a regionalitásnak – a helyi nyelv és kultúra megbecsülésével.

Kulcsszavak

nyelvjárás, stigma, észt és lett példák

Tanulmány: itt

Szerző

Pusztay János

Cím

Javaslat a magyar nyelvjárások egységes leírására

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2025.10

Kivonat

Az uráli nyelvek nyelvjárásainak egységes leírására irányuló törekvés Wolfgang Veenker és Pusztay János gyakorlati és elméleti munkáira vezethető vissza. A közzétett ajánlások és modellek ellenére sem történt előrelépés. Formai szempontból Veenker és Pusztay megközelítései jelentős különbségeket mutatnak. Pusztay az erdei nyenyec pur alnyelvjárása monografikus leírásában valósította meg elképzeléseit. Jelen tanulmány a kérdés fontosságára összpontosít.

Kulcsszavak

nyelvjárások, egységes leírás, nyelvfejlődés, nyelvtörténet

Tanulmány: itt

Szerző

Pál Helén

Cím

A nyelvjárási atlaszok mint a nyelvtörténeti adatok forrásai

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2025.9

Kivonat

A dolgozatban három nyelvjárási atlasz adatait vizsgálom, A magyar nyelvjárások atlasza, A romániai magyar nyelvjárások atlasza és A jugoszláviai székelytelepek nyelvatlasza adatait. A kiválasztás szempontja az volt, hogy mindhárom nyelvjárási atlasz tartalmaz olyan nyelvi elemeket, amelyeket bukovinai székely lakosú településekről gyűjtöttek, ez pedig lehetőséget nyújt az adatok összehasonlítására is. A bukovinai székelyek a XVIII. század második felétől kezdődően elszakadtak a kibocsátó székely településektől, Bukovinában nyelvszigethelyzetbe kerültek, és nyelvükben önálló változások kezdődtek. A kutatások szerint a nyelvszigetek nyelve fontos forrás a nyelvi változás és a nyelvjárástörténet szempontjából, mivel ezek a beszélők elszigeteltségük miatt nyelvükben archaikus nyelvi elemeket őriztek meg. A nyelvjárásokban a nyelvtörténeti változások fokozatai is megfigyelhetők, ezért a nyelvatlaszok adatait ezekhez a vizsgálatokhoz is felhasználhatjuk. Dolgozatomban a nyelvjárási atlaszokból kiválasztott nyelvtörténeti adatokat tanulmányozom.

Kulcsszavak

nyelvtörténet, nyelvjárási atlaszok, megőrzött régiségek a nyelvjárásokban, archaizmusok a nyelvjárási atlaszokban, bukovinai székely nyelvjárási adatok