Tanulmány: itt
Szerző
Tóth Zsolt – Kúnos Ignác
Cím
Adakále mesekertje és a török nyelvjárások
Hivatkozás
DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2025.13
Kivonat
Kúnos Ignác a turkológia nemzetközileg kiemelkedő alakja volt, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a török folklórkincs felgyűjtésében. Úgy vélte, hogy nem a perzsa és az arab által megfertőzött hivatalos, hanem a még tiszta, népi nyelvet kell tanulmányoznia. Úgy látta, hogy az összehasonlító-történeti nyelvészet módszertana szempontjából rendkívül fontos a nyelvjárások felhasználása is a nyelvi elemzésekben, és nem csak a standard irodalmi nyelvé, amely gyakran jelentősen módosult az erős idegen hatás alatt szókincsében és nyelvtani rendszerében. Ugyancsak felismerte, hogy a folklórszövegek a megőrzött archaizmusok révén szintén alapvető információt szolgáltatnak az összehasonlító nyelvészeti kutatások számára, hiszen a folklórszövegekben fellelhető nyelvi kincs az írásos emlékek kora előttről szolgáltat olyan adatokat, amelyekhez máshonnan már nem juthatunk hozzá, vagyis jelentősen kibővíti bizonyos nyelvi jelenségek vizsgálatának időtávját. Ő ismertette meg a világgal, többek között, a karagöz árnyjátékot vagy az ortaoyunu népi színjátszási műfajt, de elképesztő mennyiségű és változatosságú népmese- és anekdotakincset is összegyűjtött. Legelső népköltészeti gyűjtésének helyszíne Adakále, az Al-Duna egy kis szigete volt. Népköltési gyűjteményeiben a szövegeket nem a hivatalos arab betűs írással publikálta, és mivel átírási módszere igyekezett minél hívebben tükrözni az élőbeszédet, így lejegyzései rendkívül értékes adatokat szolgáltatnak a török történeti fonetika kutatói számára is.
Kulcsszavak
folklór, nyelvváltozatok, török nyelvek, turkológia, oszmánli, ortauyunu, karagöz