Tanulmány: itt
Szerző
Zékány Krisztina
Cím
A Kárpátalján többnyelvű környezetben élők nyelvhasználatáról
Hivatkozás
DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2025.14
Kivonat
A tanulmány olyan kárpátaljaiak nyelvhasználatáról szól, akik a többnyelvű környezetüknek köszönhetően kialakítottak egy jellemző nyelvváltozatot, amelybe olyan arányban keverik az általuk valamilyen szinten mindenképpen ismert két-három nyelvet, ahogy azt a helyzet megkívánja. Kisebb mértékben, de ezzel a jelenséggel számolnunk kell a színmagyar településeken is, hiszen az államnyelv, illetve az idősebb generáció számára az orosz nyelv ismerete (ők még azt tanulták) feltétele a helyben való boldogulásnak. Az ilyen kölcsönzések száma egyenes arányban lehet a térségben előforduló nemzetiségek létszámának arányával is. S minél inkább szórványtelepülésre érünk, annál több a nyelvi kölcsönzés, akár egész kifejezések, tagmondatok, mondatok, annál jellemzőbb a nyelvváltás, kódváltás. A nyelvi átvételek nem kizárólag a közvetlen kapcsolat útján kerülnek be az érintett nemzetiségek nyelvébe, az elmúlt évszázadban lezajlott államfordulatoknak köszönhetően a kárpátaljai lakos legalább öt államnyelven próbált boldogulni. Így a kölcsönszavak kronológiai rendezésénél igencsak színes a paletta. A kölcsönzések szófaji és fogalomköri csoportosítása kérdésében is gazdag szakirodalom áll a rendelkezésre. Érdekes és egyben jellemző is, hogy az átvett szavakat később a beszélő a saját nyelvének grammatikai törvényei szerint építi tovább, így nem csupán összetett szavak elemeiként találkozhatunk velük, hanem a képzett, továbbképzett formák sem ritkák. Számos példánk van közvetlen kölcsönzésekre, hangalak- és jelentéskölcsönzésre, hibrid kölcsönszavakra, illetve szólunk a fordítás útján létrejött tükörszavakról és -kifejezésekről is.
Az egymás nyelvéből átvett szavak és kifejezések létjogosultságát a befogadó nyelvben talán az indokolja, hogy a beszélő kényszerűségből használja-e, avagy annyira elfogadta, hogy a helyzethez illőbbnek, kompaktabbnak, találóbbnak tekinti az anyanyelvi megfelelőnél. A kárpátaljai vegyes ajkú lakosság szép példája annak, hogy meg lehet őrizni a saját nép kultúráját, nyelvének tisztaságát úgy, hogy a környezeti hatásoknak sem áll ellen, éppen ellenkezőleg, átveszi a másikéból a neki tetszőt, de ezzel párhuzamosan megőrzi a sajátja értékeit.
Kulcsszavak
többnyelvű környezet, nyelvi kölcsönzés, nyelvválasztás, kódváltás, „kevert” nyelvváltozatok