Szerző

Pomozi Péter:

Cím

Egy törökkanizsai napsoroló és Kárpát-medencei változatai – Nyelvtörténeti érvek a kora Árpád-kori datálhatóság mellett

Hivatkozás

Absztrakt: 

Tanulmányomban egy, a Kárpát-medencében igen elterjedt magyar nyelvű napsoroló mondóka egyes változatait vetem össze főleg a bennük előforduló betűrímek szerepe szempontjából. Az itt megjelenő teljes és töredékes mondókákat mintegy 200 változat tanulmányozása után választottam ki. A teljes változatok többségében a napnevek és a hozzájuk kapcsolódó igék általában kivétel nélkül alliterálnak. Mivel ezeket a mondókákat általában karon ülő kisgyermekeknek mondogatták, a tökéletes alliterációnak nemcsak művészi, hanem pedagógiai szerepe is volt: így könnyebb volt megtanítani a kicsiknek a napok sorrendjét.

A vajdasági (ma Szerbia) Törökkanizsán 1968-ban gyűjtött napsoroló azért különleges, mert tökéletesen alliterál, kivéve a vasárnap imádkoznak zárósort. Az ómagyar nyelvtörténetből azonban jól ismert tény, hogy a kora Árpád-korban ez az ige még bilabiális w kezdetű volt, azaz a mondókavariáns archetípusában a zárósor is alliterálhatott. A w > ø hangváltozásra, illetve a magyar imád- igető w kezdetére hangtörténeti és etimológiai párhuzamot is említek.

Vizsgálatunk szempontjából lényegtelen, hogy a vizsgált törökkanizsai szöveg archetípusa is törökkanizsai volt-e, a lényeg az adott napsoroló alliteráló szerkezete és az, hogy zárósora a szakrális megőrzést mutatja az alliteráció kárára. Ezzel szemben számos Kárpát-medencei változat szakított e sor szakralitásával az alliteráció megőrzése érdekében. A mondókaváltozatok összevetése, a hang- és szótörténeti tények elemzése egyértelműen arra mutat, hogy a törökkanizsai napsoroló archetípusa Árpád-kori lehetett.

Kulcsszavak:  napsoroló mondóka, hangtörténet, Árpád-kor, napnevek, alliteráció

Szerző

Nagy-Luttenberger István

Cím

Szent László és kora a 19. század elejének magyar nyelvű történeti munkáiban

Hivatkozás

Absztrakt: 

A magyar történetírás történetében a 19. század eleje nem tartozik a frekventált időszakok közé. A 18. századi módszerek már elavultak, az következő nagy történészgeneráció ezekben az években vagy még később született. A történettudomány nyelve egészen eddig az időszakig a latin volt, magyar nyelven csak kevés munka született, viszont a 19. század elején egyre több magyar nyelvű történészi munka látott napvilágot, ami lehetővé tette a korábbinál sokkal szélesebb olvasóközönség megszólítását. Ludwig Albrecht Gebhardi német történész eredetileg német nyelven írta meg a magyarok történetét, könyvét fordításban adták ki 1803-ban. Budai Ézsaiás kifejezett célja a diákok számára egy tankönyv megírása volt. Virág Benedek a széles nagyközönség számára írta olvasmányos, nemzeti szempontú munkáját. Fessler Ignác Aurél európai hírű történész „A három magyar nagy királyok viselt dolgainak rajzolatja” című munkája szintén fordításban látott napvilágot, ami sokkal inkább történeti szakmunka.
Gebhardi, Budai és Virág a kevés rendelkezésre álló adat és forrás miatt csak kis terjedelemben foglalkozik Szent Lászlóval, de kiemelik személyes tulajdonságait, szerénységét, elhivatottságát. Fessler munkája hosszú ideig a Szent Lászlóról szóló leghosszabb történeti munka volt, széles kontextusban mutatja be a szent király életét és cselekedeteit. Mindegyik szerző a legnagyobb tisztelettel ír Szent Lászlóról, a legnagyobb, legjelentősebb magyar királyok közé sorolva a királyt.

Kulcsszavak:  Szent László, historiográfia, 19. század, középkor, szent királyok

Szerző

Kanász Viktor

Cím

Szent László emlékezete Nagykanizsán és környékén

Hivatkozás

Absztrakt: 

Jelen tanulmányban Szent László öröksége nagykanizsai és Kanizsa-környéki, azaz délkelet-zalai és délnyugat-somogyi emlékezetét mutatom be röviden. Szent László nagykanizsai emlékezete a 18. század elejétől kezdve dokumentálható. Innentől kezdve tisztelete folyamatosan jelen van a katolikus közösség életében, s még kanizsai vonatkozású monda is fennmaradt a 18. századból. Emlékének több képzőművészeti alkotás: szobor, üvegablak, harang is emléket állít(ott). A szent király alakja nemcsak a régmúlt századok embereit érdekelte, az elmúlt évtizedekben is több, hozzá köthető alkotás került felállításra a Kanizsa környéki falvakban. Emellett két templom, a nagyrécsei és az őrtilosi is a nevét viseli. Annak ellenére, hogy a 18. századtól folyamatos és sokrétű az emlékezete a városban és környékén, Szent László kultusza sem a kanizsai történelmi emlékezetet, sem pedig az egyházi ikonográfiát nem uralja. Míg a 19. század második feléig elsősorban a szentsége került előtérbe, ezt követően a világi, történelmi megítélése, mint jeles magyar történelmi személyiség is egyre hangsúlyosabbá vált, s napjainkban a templomok mellett a profán terekben is előszeretettel ábrázolják.

Kulcsszavak:  Szent László, Zala vármegye, Nagykanizsa, történelmi emlékezet, szenttisztelet

Szerző

Fabó Edit

Cím

A 19. század daliás szent királya: Szent László emlékezete a Vasárnapi Ujság oldalain

Hivatkozás

Absztrakt: 

Szent László a magyar történelem egyik legközismertebb uralkodója. A tanulmány a lovagkirály emlékezetének recepciótörténeti folyamatát kíséri végig a Vasárnapi Ujság oldalain a XIX. század második felében. Az elemzés arra a kérdésre összpontosít, hogy miként jelenítették meg a nagy királyt abban a korban, amikor a modern társadalom világképe is formálódott. A hetilap egyébként is igyekezte megtámogatni az általában függetlenségpárti közvélemény életérzését, amelyben a történelmi tudat, a hősi idők emléke ápolta a hazaszeretetet, a hazafiságot. A szerkesztőség több szálon idézte fel Szent Lászlót olvasói számára: ízelítőt adott a róla kialakult hagyományból; népszerűsítette a történeti műveken alapuló irodalmi feldolgozásokat, amelyek átélhetőbbé tették az egykori király életét, cselekedeteit és küzdelmeit; bemutatta a művészeti alkotásokat, amelyek még inkább az idealizált eszmény felé terelték a képzeletet; a tudomány eredményeinek ismertetésével pedig a történeti emlékezet valóságalapját erősítette és felhívta a figyelmet külhoni emlékekre. A folyóirat hűen közvetítette a nagy király emlékezetének alakulását, megjelenítésének módját.

Kulcsszavak:  Szent László, lovagkirály, hősiesség, vitézség, hazaszeretet, romantika, férfikép

Szerző

Babucs Zoltán

Cím

Szent László városának hazatérése, 1940. szeptember 6.

Hivatkozás

Absztrakt: 

A második bécsi döntés eredményeként a Magyar Haza ismét elérkezett a Partiumba, Észak-Erdélybe és a Székelyföldre, amikor virágeső közepette vonultak be a Magyar Királyi Honvédség csapatai a visszatért országrészbe. 

Szent László városa 1940. szeptember 6-án fogadta a Legfelsőbb Hadurat és honvédeit. A román hadsereg balkáni állapotokat hagyott maga után, vittek mindent, amit csak mozdítani lehetett, és az erőszakhullámnak halálos áldozatai is voltak. A pályaudvaron a volt váradi primár, Augustin Chirilă magyar nyelven köszöntötte Horthy Miklóst. A kormányzó és kísérete lóháton, a lovas testőrök felvezetése és a gyalogos testőrszakasz sorfala között indult el a vasútállomásról. A Bémer téren már egy gombostűt sem lehetett leejteni, akkora tömeg várta a felszabadítókat. A hangulat akkor hágott tetőfokára, amikor a Sebes-Körösön átívelő Szent László hídon átlovagolva a Szent László térre érkezett Magyarország kormányzója. Notabilitások sora mondott köszöntő beszédet, amelyhez a helyi románság egyházi képviselői is csatlakoztak, akik megfogadták, hogy „lojális és hűséges állampolgárok leszünk, ezt ígérjük ünnepélyesen, és Magyarországnak szorgalmas és hasznos állampolgárokat fogunk nevelni”.

A Magyar Párt országos alelnöke, dr. Thury Kálmán sírástól elcsukló hangon mondta: „mély hódolattal adjuk át ezt az ősi várost, Szent László királynak a városát, és azt kérjük, ne tekintsék a mi szégyenünknek a kopottságnak és a szegénységnek lépten-nyomon kiütköző jeleit, mert ezek azt a szívós akaratot igazolják, hogy a város magyar akart maradni, s ha megtépve bár, de törve nem, az is maradt minden kényszer és zaklatás ellenére is”. Az ünnepélyt a szombathelyi III. hadtest kijelölt csapatainak díszmenete zárta. 

E napon szűnt meg Oradea és támadt fel Nagyvárad.

Kulcsszavak:  bevonulási ünnepség, honvédség, második bécsi döntés, országgyarapítás, Szent László városa

Szerző

Varga Gergely István – Kristóf Lilla Alida – Maár Kitti – Kis Luca – Schütz Oszkár – Váradi Orsolya – Kovács Bence – Alexandra Gînguță – Tihanyi Balázs – Nagy Péter – Maróti Zoltán – Nyerki Emil – Török Tibor – Neparáczki Endre

Cím

Középkori magyar uralkodók archeogenetikai vizsgálata

Hivatkozás

Absztrakt: 

Középkori uralkodóink sírjai a történelem viharaiban elvesztek, maradványaik ismeretlen helyen, azonosítatlanul nyugszanak. Máig egyedül III. Béla maradványai kerültek elő, valamint szent királyaink ereklyéi maradtak meg az utókornak, melyek eredetiségét azonban sokan kétségbe vonják. Munkánk során a legtöbb királyunk temetkezési helyéül szolgált székesfehérvári királyi bazilika területén feltárt maradványok archeogenetikai vizsgálatát végezzük el, és azonosítjuk uralkodóink csontvázait. Emellett a Szent László-herma koponyaereklyéjét is megvizsgáltuk, hogy valódiságát igazoljuk. Míg a székesfehérvári vizsgálatokból csak részeredményeket közlünk, lévén a munka még nem fejeződött be, addig a Herma vizsgálata lezajlott, bemutatjuk, hogy eredetisége igazolást nyert, valóban Szent László koponyáját rejti. Mi több, azt is ismertetjük, hogyan járult hozzá Szent László genomvizsgálata az Árpád-házi maradványok személyazonosításához, és kimutatjuk a honfoglalók genetikai örökségét a Szent Király örökítőanyagában.

Kulcsszavak:  archeogenomika, ásatag DNS, teljes genomszekvenálás, rokonságifok-becslés, főkomponens-elemzés, qpAdm-elemzés, filogenetikai elemzés