Szerző

Nagy-Luttenberger István

Cím

Szent László és kora a 19. század elejének magyar nyelvű történeti munkáiban

Hivatkozás

Absztrakt: 

A magyar történetírás történetében a 19. század eleje nem tartozik a frekventált időszakok közé. A 18. századi módszerek már elavultak, az következő nagy történészgeneráció ezekben az években vagy még később született. A történettudomány nyelve egészen eddig az időszakig a latin volt, magyar nyelven csak kevés munka született, viszont a 19. század elején egyre több magyar nyelvű történészi munka látott napvilágot, ami lehetővé tette a korábbinál sokkal szélesebb olvasóközönség megszólítását. Ludwig Albrecht Gebhardi német történész eredetileg német nyelven írta meg a magyarok történetét, könyvét fordításban adták ki 1803-ban. Budai Ézsaiás kifejezett célja a diákok számára egy tankönyv megírása volt. Virág Benedek a széles nagyközönség számára írta olvasmányos, nemzeti szempontú munkáját. Fessler Ignác Aurél európai hírű történész „A három magyar nagy királyok viselt dolgainak rajzolatja” című munkája szintén fordításban látott napvilágot, ami sokkal inkább történeti szakmunka.
Gebhardi, Budai és Virág a kevés rendelkezésre álló adat és forrás miatt csak kis terjedelemben foglalkozik Szent Lászlóval, de kiemelik személyes tulajdonságait, szerénységét, elhivatottságát. Fessler munkája hosszú ideig a Szent Lászlóról szóló leghosszabb történeti munka volt, széles kontextusban mutatja be a szent király életét és cselekedeteit. Mindegyik szerző a legnagyobb tisztelettel ír Szent Lászlóról, a legnagyobb, legjelentősebb magyar királyok közé sorolva a királyt.

Kulcsszavak:  Szent László, historiográfia, 19. század, középkor, szent királyok