Tanulmány: itt

Szerző

Pál Helén 

Cím

Nyelvjárásváltozatok és a közösségi identitásformák a falucsúfolókban

Hivatkozás

DOI: DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2026.171

Kivonat

A tanulmány a nyelvjárásváltozatok és a közösségi identitás kapcsolatával foglalkozik, és azt szemlélteti, hogyan jelenhet meg a nyelvjárási hovatartozás a falucsúfolókban. A kutatások szerint a falucsúfoló sokáig népszerű és elterjedt műfaj volt, és lényeges tulajdonsága, hogy a csúfolóban résztvevő közösségek a köztük lévő különbségeket kigúnyolják. A falucsúfolókban a közösségi identitás mutatkozik meg, mivel a gúnyolódás egy adott településre irányul, még akkor is, ha csak az egyik képviselőjét éri a célzás. A falucsúfolókat tekintve a nyelvjárás is egy bizonyos közösséghez kapcsolja a beszélőjét, de ez a nyelvjárás el is különítheti őt egy másik település közösségétől. A tanulmányban bemutatott példákban a nyelvjárási különbségeket csúfolják. A nyelvi célzatú csúfolókban a hangtani eltéréseken kívül például a szókincsbeli különbségeket is kigúnyolhatják. A felsorakoztatott példák a magyar nyelvterület több vidékéről származnak, valamint néhány adat a Dél-Dunántúlon található Völgység német falvaiból való. A példák azt is bemutatják, hogy a nyelvjárási adatok néprajzi és településtörténeti információval is szolgálhatnak.

Kulcsszavak

nyelvjárások, közösségi identitás, falucsúfolók, nyelvjárási adatok a falucsúfolókban, a nyelvjárási sajátosságok kigúnyolása

Tanulmány: itt

Szerző

Németh Dániel 

Cím

Etnolingvisztika és nyelvtörténet

Hivatkozás

DOI: DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2026.149

Kivonat

A múlt lehető legalaposabb megismerésének igénye rákényszeríti a kutatókat a tudományköziségre, a társtudományok eredményeinek figyelembevételére. Ez abból adódik, hogy egy-egy szaktudomány a módszertani kötöttségeiből, de még inkább a töredékesen és egyenetlenül ránk maradt forrásokból nem tudja az egykori valóságot teljes összetettségében újraalkotni. A szöveg mint kutatási tárgy egyszerre több tudományterület számára ad elemzési lehetőséget. Bizonyos jelenségek megértése csak a többoldalú vizsgálat után lehetséges. Újabb tudományágak a határterületek önállósulásából vagy közös elméleti alapokon nyugvó tudományok összefogásából jöhetnek létre. Az etnolingvisztikai megközelítésben a néprajz adja a szemléletet, a nyelvészet az adatokat. A Velencei-tó tágabb térségében található néhány földrajzi név eredetének keresése kapcsán választottam az antropológiai nyelvészeti megközelítést annak érdekében, hogy a névalakulás kontextusát megismerve pontosabb eredeztetési lehetőséget mutathassak be. A megközelítést az is támogatja, hogy egyes névalakokat csak a helyben élők, a népi emlékezet és/vagy a régi források őriztek meg. A régi névadatok elemzése nyelvjárástörténeti kérdések megválaszolását is feltételezi. A nevek vizsgálata során kirajzolódnak régi szokások és hiedelmek, melyek figyelembevételével a névadások körülményei magyarázhatóvá válnak.

Kulcsszavak

antropológiai nyelvészet, nyelvtörténet, történeti dialektológia, földrajzi nevek, hiedelemvilág, névmagyarázat

Tanulmány: itt

Szerző

Németh Dániel 

Cím

Népnyelv egy nagyvárosban?

Hivatkozás

DOI: DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2026.125

Kivonat

Nyelvjárásias beszédet vidéki nagyvárosokban is hallhatunk. Ennek oka, hogy ezek a változatok a helyi nyelvjárási láncolat tagjaként természetes módon tagozódnak be a nyelvjárási csoportokba. Csakhogy sajátos szerepköreikből, a kulturális központként való működésből következően már a régiségben is megindult ezekben a regionális köznyelviség formálódása. Ezt később a köznyelv javára visszaszoruló nyelvjárások nyomaiból újból kialakuló regionalitás is kiegészíti. A társadalom felől az egyik felfelé, a másik lefelé irányuló hatásként értelmezhető; ennek következtében a nyelvjárásiasság valamilyen fokát mutató írott emlékek e településekről történeti dialektológiai szempontból is elemezhetők. Földrajzinév-gyűjtőként Székesfehérvár néhány helynevének vizsgálatán keresztül mutatok be feltűnőbb helyi nyelvjárási sajátosságokat, kiemelve a város azon történeti szerepköreit, amelyek hozzájárulhattak a regionális köznyelviség kialakulásának megindításához.

Kulcsszavak

történeti dialektológia, regionális köznyelviség, köznyelv, földrajzi nevek, helyi identitás

Tanulmány: itt

Szerző

Ma Jiayi 

Cím

A mandarin kínai és a kínai nyelvjárások

Hivatkozás

DOI: DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2026.93

Kivonat

A tanulmány a mandarin kínai és a kínai nyelvjárások fonológiai sajátosságait vizsgálja, különös tekintettel a wu nyelvjárási csoportra és a suzhou-i wu nyelvjárási változatra. Elsőként ismerteti a mandarin kínai fonológiai rendszerét, majd bemutatja a kínai nyelvjárások tipológiai sokféleségét, ezt követően pedig elemzi a suzhou-i wu nyelvjárási változat fonológiai rendszerét. Az összehasonlítás rámutat arra, hogy a suzhou-i wu nyelvjárási változat számos olyan történeti fonológiai sajátosságot őrzött meg, amelyek a mandarin kínai nyelvből már eltűntek. A tanulmány empirikus része egy Jiangsu tartományban született beszélők körében végzett kérdőíves vizsgálatra épül, amely a nyelvjáráshasználatot, a nyelvjárási attitűdöket és a nyelvmegőrzés lehetőségeit vizsgálja. Az eredmények azt mutatják, hogy a fiatalabb generációk körében a mandarin dominanciája erősödik, ugyanakkor a nyelvjárások kulturális értéke és identitásképző szerepe továbbra is jelentős. A tanulmány végül áttekinti a jelenlegi kínai nyelvjárásvédelmi törekvéseket és revitalizációs kezdeményezéseket, és amellett érvel, hogy a kínai nyelvjárások hosszú távú fennmaradása nemcsak a fonológiai örökség dokumentálásától, hanem a beszélői attitűdöktől, az oktatási és kulturális kezdeményezésektől, valamint a nyelvpolitikai támogatástól is függ. 

Kulcsszavak

mandarin kínai; suzhou-i wu nyelvjárás; fonológiai variáció; nyelvjárási attitűd; nyelvjárásmegőrzés

Tanulmány: itt

Szerző

Juhász Dezső 

Cím

Nyelvi attitűd, norma és identitás a XVI. században – Sylvester János példája

Hivatkozás

DOI: DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2026.77

Kivonat

A XVI. század sok tekintetben fordulópont a magyar nyelv és kultúra történetében. A század első harmada még az ómagyar korhoz sorolható, amelyben az írásbeliségünk fő képviselői a kézzel írott vallásos tartalmú könyvek, a kódexek, de már terjedőben van a magyar nyelvű világi írásbeliség is, élén a privát levelezéssel, a misszilisirodalommal. Mindezek ugyan folytatódnak a század közepén és második felében is, de a reformációval és a magyar nyelvű könyvnyomtatás terjedésével nyelvi és vallási programmá vált a Szentírásnak, valamint az olvasni tudásnak a szélesebb közönséghez való eljuttatása is. Sylvester János, az első magyar nyelvről szóló grammatika szerzője és az első nyomtatott Újtestamentum-fordítás megalkotója figyelemreméltó megjegyzéseket tett nemcsak az anyanyelvről, hanem a hozzá fűződő kívánatos attitűdökről is. Nyelvi példái a lokálpatriotizmus szép megnyilvánulásai, egyben az északkeleti nyelvjárási régió í-ző részlegének hiteles visszatükrözői. A tanulmány ezekből ad ízelítőt.

Kulcsszavak

Sylvester János bibliafordítása, nyelvtana, nyelvszemlélete, lokálpatriotizmusa, nyelvjárása

Tanulmány: itt

Szerző

Iancu Laura 

Cím

„A mindennapi beszéd és a költészet határán”

Hivatkozás

DOI: DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2026.59

Kivonat

A tanulmány a mindennapi beszéd és a költészet határát érintő nyelvi jelenségekhez kapcsolódó folklorisztikai kérdéseket tárgyalja. A korai néprajzi kutatások rávilágítottak arra, hogy a nyelv, a nyelvjárás önmagában is egy igen gazdag hagyomány, amely generációk hosszú sorának lelki és szellemi tapasztalatait és tudását is rögzíti, illetve hordozza. A szóbeliségben élő nyelvhagyományban találjuk meg a tudományos rendszerezésekbe nehezen beilleszthető, műfajilag nehezen besorolható művészi jellegű igényességgel keletkezett (folklór)alkotásokat is. A szóbeli művészet (verbal art) területére sorolt nyelvi jelenségek gazdag poétikai jellemzőkkel bírnak, és szervesen illeszkednek a népköltészet nyelvi és költészeti világába. Ezen túlmenően, a közösségek világképét és világnézetét, mentalitását és habitusát, esztétikai és erkölcsi értékrendjét is tükrözik. A nyelvjárások élőszerűsége és szóbelisége lehetőséget nyújt a nyelv, a szó, a művészet „születésének” a megfigyelésére is.

Kulcsszavak

nyelvjárás, népköltészet, szóbeli művészet, folklór