Tanulmány: itt

Szerző

Tóth Péter 

Cím

A magyar nyelvjárások osztályozása a XIX. század végétől máig

Hivatkozás

DOI: DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2026.301

Kivonat

Tanulmányomban a magyar nyelvjárások osztályozásának történetével foglalkozom. Előzményként említhető meg az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszéke által 2023. május 18-án megrendezett Nyelvi, irodalmi, etnokulturális kapcsolatok a Kárpát-medencében: múlt, jelen és jövő című konferencián megtartott online előadásom. Az említett konferencián a magyar nyelvjárások XIX. századi osztályozásait foglaltam össze. E tanulmányban folytatom a korábbi előadás gondolatmenetét, kiindulópontom Balassa József osztályozása, amely korszakhatárnak tekinthető a kérdéskör történetében. Az alábbiakban röviden áttekintem a vonatkozó kutatásoknak a XIX. század végétől elért eredményeit, az osztályozások során figyelembe vett szempontokat, az egyes felosztások közötti különbségeket és a terminológiai kérdéseket.

Kulcsszavak

nyelvjárások, nyelvjáráskutatás, osztályozás

Tanulmány: itt

Szerző

Simon Szabolcs 

Cím

A magyar és a szlovák köznyelv és nyelvjárások ismerete, családi nyelvhasználatban való jelenléte a dél-szlovákiai kétnyelvű beszélőközösség körében

Hivatkozás

DOI: DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2026.277

Kivonat

A tanulmány alapját a Dél-Szlovákia kétnyelvűsége című kutatás jelenti. Ennek tárgya az említett terület választott települései, kétnyelvű városai nyelvének feltérképezése. Kutatópontként Szlovákia legmagyarabb városa, Dunaszerdahely, ill. további magyarlakta városok szolgáltak: Komárom, Érsekújvár és Vágsellye. A jelen tanulmányban egyrészt azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy milyen összefüggés van az adatközlők identitása, nemzetiség szerinti hovatartozása és elsőnyelve (anyanyelve) között. Másrészt arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen mértékben van jelen a családi nyelvhasználatban a magyar és a szlovák köznyelv és a helyi nyelvjárások, valamint milyen mértékben ismerik ezeket a nyelvváltozatokat az adatközlők.

Kulcsszavak

Dél-Szlovákia, kétnyelvű városok, identitás, nyelvhasználati színtér, nyelvváltozat

Tanulmány: itt

Szerző

Pusztay János 

Cím

A két e hang és a költészet

Hivatkozás

DOI: DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2026.269

Kivonat

A tanulmány amellett érvel, hogy a magyar nyelvjárásterület nagy részén általános e—ë fonematikus szembenállást a költészetben is figyelembe kellene venni. Klasszikus példákat is idéz arra, hogy a jelzett fonetikai szembenállást egyébként anyanyelvjárásukból is jól ismerő költőink nem mindig vették figyelembe a rímképzéskor. A szerző úgy gondolja, hogy az újabb szépirodalmi alkotásoknak mindenképpen ügyelniük kellene erre a kettősségre, függetlenül attól, hogy azt jelölik-e írásban vagy sem.

Kulcsszavak

nyílt e, zárt ë, rímképzés, a zárt ë megőrzése

Tanulmány: itt

Szerző

Pusztay János 

Cím

Megjegyzések a vasi nyelvjárás morfológiájáról

Hivatkozás

DOI: DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2026.261

Kivonat

A ma Magyarország területén beszélt nyelvjárások elsősorban hangtani és alaktani szempontból különböznek egymástól. Kárpát-medencei összefüggésben már árnyaltabb a kép: gyakoriak azok a székely és csángó nyelvjárási szövegek, melyek megértéséhez tájszótár is szükséges lehet. Az alábbi írás a vasi nyelvjárás morfológiai jelenségeiből mutat be néhányat, elsősorban a főnév- és az igeragozás köréből.

Kulcsszavak

dunántúli tájnyelv, igeragozás, főnévi esetrendszer, birtokos személyragozás

Tanulmány: itt

Szerző

Pomozi Péter 

Cím

A folklórlejegyzésektől a modern nyelvjárási ábécékig

Hivatkozás

DOI: DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2026.223

Kivonat

A magyar nyelvjárástudományban – számos más európai példától eltérően – a legutóbbi időkig marginális kérdés maradt a nyelvjárási ábécék standardizációja, jóllehet „népköltészeti” és „nyelvészeti” lejegyzés különbségeiről már bő másfélszáz éve komoly szakmai eszmecsere bontakozott ki. A dolog jelentőségét Moldvától Várvidékig az adja, hogy a magyar nyelvjárások rendkívüli nyelvtörténeti, lexikológiai, folklorisztikai értéket hordoznak, és egyáltalán nem utolsó sorban a helyi és regionális közösségi identitás, közösségi hagyomány meghatározó elemei, s mint ilyenek, egy-egy mikro- vagy makrorégió gazdasági potenciáljára is pozitív hatással lehetnek. (Mindezen kulturális, közösségi és gazdasági szinergiák meglétét számos európai példa igazolja ott, ahol a standardizált nyelvi változatok a nyelvi tájképben is hangsúlyosan jelen vannak.) Az említett értékek azonban csak úgy örökíthetők tovább, a helyi és regionális tájnyelvi identitás csak úgy erősíthető meg érdemben, ha megtörténik a nyelvjárások egyszerű, pontos, könnyen tanítható írásbelivé tétele, standardizációja, amely viszont teljesen elképzelhetetlen annak kiinduló eleme, a grafizáció, konkrétan a standardizált nyelvjárási ábécék megalkotása és regionális elterjesztése nélkül, beleértve az adott régiók köz- és felsőoktatásának ehhez kapcsolható diszciplináris elemeit. Versenyképes, infotechnológiailag is támogatható írott forma nélkül a legtöbb magyar nyelvjárásváltozatot ugyanúgy a gyors eltűnés veszélye fenyegeti, mint Földünk legtöbb nyelvét és nyelvváltozatát, melynek nem alakult ki a mindennapi kommunikációban használható, standardizált írásbelisége.

Kulcsszavak

nyelvjárási identitás, standardizáció, grafizáció, nyelvjárás és infotechnológia, Kárpát-medencei magyar nyelvjárások

Tanulmány: itt

Szerző

Péntek János 

Cím

A moldvai magyar tájnyelv szótára: anyaga, szerkesztési elvei, szerkezete

Hivatkozás

DOI: DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2026.199

Kivonat

A tanulmányban a szerző az általa szerkesztett, 2016–2017–2018-ban megjelent szótár előtörténetét, anyagát, szerkesztési elveit, makro- és mikroszerkezetét mutatja be. A szótár sajátos jellegét az határozza meg, hogy a magyar nyelv egyetlen külső nyelv(járás)szigetének lexikális anyagát dolgozza föl. Elszigeteltségében ez a nyelvi idióma megőrizte a magyar nyelv archaikus elemeit, folyamatosan hatott rá környezeti nyelvként a román, nyelvi folyamatait pedig a gyors regresszió határozza meg. A szótár fő forrása az a nyelvi anyag, amelyet a kolozsvári egyetem magyar nyelvészei 1949 és 1962 között nyelvföldrajzi terepkutatásuk során gyűjtöttek össze, ez egészült ki más, XX. századi gyűjtések publikált vagy kéziratos anyagával. A tükörszerkezetű képes szótár első része a címszóként kiemelt tájszavak betűrendjében, szócikkekben tartalmazza a fonetikailag és szemantikailag fontos információkat, második része – a szerkesztő etnoszemantikai elvének megfelelően – a fogalmak köznyelvi nevét emeli ki címszóként, a szócikkek visszautalnak a fogalmak nyelvjárási megnevezéseire és néprajzi vonatkozásaira.

Kulcsszavak

moldvai magyar nyelv(járás)sziget, tájszótár, nyelvföldrajz, lexikográfia, etnoszemantika