A folklórlejegyzésektől a modern nyelvjárási ábécékig

Tanulmány: itt

Szerző

Pomozi Péter 

Cím

A folklórlejegyzésektől a modern nyelvjárási ábécékig

Hivatkozás

DOI: DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2026.223

Kivonat

A magyar nyelvjárástudományban – számos más európai példától eltérően – a legutóbbi időkig marginális kérdés maradt a nyelvjárási ábécék standardizációja, jóllehet „népköltészeti” és „nyelvészeti” lejegyzés különbségeiről már bő másfélszáz éve komoly szakmai eszmecsere bontakozott ki. A dolog jelentőségét Moldvától Várvidékig az adja, hogy a magyar nyelvjárások rendkívüli nyelvtörténeti, lexikológiai, folklorisztikai értéket hordoznak, és egyáltalán nem utolsó sorban a helyi és regionális közösségi identitás, közösségi hagyomány meghatározó elemei, s mint ilyenek, egy-egy mikro- vagy makrorégió gazdasági potenciáljára is pozitív hatással lehetnek. (Mindezen kulturális, közösségi és gazdasági szinergiák meglétét számos európai példa igazolja ott, ahol a standardizált nyelvi változatok a nyelvi tájképben is hangsúlyosan jelen vannak.) Az említett értékek azonban csak úgy örökíthetők tovább, a helyi és regionális tájnyelvi identitás csak úgy erősíthető meg érdemben, ha megtörténik a nyelvjárások egyszerű, pontos, könnyen tanítható írásbelivé tétele, standardizációja, amely viszont teljesen elképzelhetetlen annak kiinduló eleme, a grafizáció, konkrétan a standardizált nyelvjárási ábécék megalkotása és regionális elterjesztése nélkül, beleértve az adott régiók köz- és felsőoktatásának ehhez kapcsolható diszciplináris elemeit. Versenyképes, infotechnológiailag is támogatható írott forma nélkül a legtöbb magyar nyelvjárásváltozatot ugyanúgy a gyors eltűnés veszélye fenyegeti, mint Földünk legtöbb nyelvét és nyelvváltozatát, melynek nem alakult ki a mindennapi kommunikációban használható, standardizált írásbelisége.

Kulcsszavak