Tanulmány: itt

Szerző

Gréczi-Zsoldos Enikő 

Cím

A nyelvjárások megítélése a XIX. században – különös tekintettel a palóc nyelvjárásra

Hivatkozás

DOI: DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2026.45

Kivonat

A tanulmány a XIX. századi magyar nyelvjárások megítélését mutatja be. Kiemelten foglalkozik a palóc nyelvjárásról írott korabeli népismertető és nyelvjárási munkák tanulságaival. Bemutatja, hogy Magyarországon a nyelvjárások kutatása a néprajzi és a történeti érdeklődéssel összefonódva bontakozott ki. A tanulmány feltárja, hogy a XIX. században a nyelvjárási jelenségek leírása nem volt maradéktalanul tudományos igényű, ugyanakkor egyes tudományos munkákban az izoglosszák és a nyelvjárási területek határainak kijelölési szándéka, valamint terminológiaalkotási kísérletek is megjelentek. A korszakban két ellentétes nézet állt egymással szemben. Megismerjük annak a szemléletmódnak a követőit, akik a nyelv ősi emlékeinek hordozóiként, a nyelvjárások megőrzését sürgetve foglalkoztak a nyelvjárási jelenségekkel. A megismerést és a megőrzést szolgálták a korabeli tudományos pályázati kiírások, melyeknek nyomán megindultak, majd megjelentek az első néprajzi-nyelvjárási gyűjtések. Mások a műveletlen beszéddel azonosították a nyelvjárásokat, elítélték, durvának, nem követendő nyelvváltozatnak minősítették. A palócok – elsősorban nyelvhasználatuk miatt – sokszor gúny tárgyává váltak. A tanulmány szerzője bemutatja, hogy a palóc nyelvjárás védelmezői miként igyekeztek lebontani a népcsoporttal és a nyelvhasználatukkal kapcsolatos előítéleteket.

Kulcsszavak

nyelvjárás, attitűd, történeti dialektológia, palóc, XIX. század

Tanulmány: itt

Szerző

Ferenczi Gábor 

Cím

Folklór és nyelvjárás: falucsúfolók a Kemenesalján

Hivatkozás

DOI: DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2026.29

Kivonat

A nyelvjárási állandósult szókapcsolatok a magyar frazeológia sajátos és gazdag rétegét alkotják. E csoporton belül önálló kategóriát képviselnek a falucsúfolók, amelyek a helyi közösségek egymásról alkotott vélekedéseit, értékítéleteit és nyelvi humorát őrzik. Jelen tanulmány a Kemenesalja falucsúfolóit mutatja be a Kemenesalja és vidéke nyelvföldrajzi kutatási projekt (KNyK-projekt) adatbázisa alapján. A vizsgálat középpontjában a gyűjtött anyag tipológiai rendszerezése, valamint a falucsúfolók szerkezeti és tartalmi sajátosságainak bemutatása áll; emellett röviden érinti stiláris jellemzőiket és szociális érvényük kérdését is. A tanulmány egyúttal hozzájárul az észak-dunántúli nyelvjárási frazeológia kevéssé feltárt területének megismeréséhez, és új adatokkal gazdagítja a magyar falucsúfolók kutatását.

Kulcsszavak

Kemenesalja, dialektológia, nyelvjárási frazeológia, falucsúfolók, KNyK-projekt

Tanulmány: itt

Szerző

Benő Attila 

Cím

Erdélyi regionális köznyelvi sajátosságok a nyelvjárások kontextusában

Hivatkozás

DOI: DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2026.9

Kivonat

Jelen tanulmány az erdélyi magyar regionális köznyelv sajátosságait vizsgálja a dialektális háttér, a nyelvi hagyomány, valamint a kontaktushatások összefüggésrendszerében. Kiindulópontja az a szociolingvisztikai axióma, miszerint sem a standard nyelvváltozat, sem annak regionális variánsai nem tekinthetők homogén, merev határokkal elkülöníthető egységeknek. A regionális sztenderdek sokkal inkább olyan komplex nyelvi kontinuumként értelmezhetők, amelyek dinamikus kölcsönhatásban állnak a helyi nyelvjárásokkal, a megőrzött archaikus elemekkel, valamint a többségi államnyelv meghonosodott elemeivel. A dolgozat célja ezen strukturális és szociolingvisztikai sajátosságok empirikus bemutatása a lexikai és a grammatikai részrendszerek szintjén. A tanulmány következtetései egyértelműen jelzik, hogy az erdélyi regionális köznyelv egy dinamikusan változó, többszörösen rétegzett, komplex nyelvváltozat, amely nem jellemezhető merev, éles határokkal. E nyelvváltozatban szimultán módon érvényesülnek a divergens és konvergens változási folyamatok.

Kulcsszavak

regionális köznyelv, nyelvi standardok, nyelvi érintkezés, megőrzött régiségek