Tanulmány: itt
Szerző
Gréczi-Zsoldos Enikő
Cím
A nyelvjárások megítélése a XIX. században – különös tekintettel a palóc nyelvjárásra
Hivatkozás
DOI: DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2026.45
Kivonat
A tanulmány a XIX. századi magyar nyelvjárások megítélését mutatja be. Kiemelten foglalkozik a palóc nyelvjárásról írott korabeli népismertető és nyelvjárási munkák tanulságaival. Bemutatja, hogy Magyarországon a nyelvjárások kutatása a néprajzi és a történeti érdeklődéssel összefonódva bontakozott ki. A tanulmány feltárja, hogy a XIX. században a nyelvjárási jelenségek leírása nem volt maradéktalanul tudományos igényű, ugyanakkor egyes tudományos munkákban az izoglosszák és a nyelvjárási területek határainak kijelölési szándéka, valamint terminológiaalkotási kísérletek is megjelentek. A korszakban két ellentétes nézet állt egymással szemben. Megismerjük annak a szemléletmódnak a követőit, akik a nyelv ősi emlékeinek hordozóiként, a nyelvjárások megőrzését sürgetve foglalkoztak a nyelvjárási jelenségekkel. A megismerést és a megőrzést szolgálták a korabeli tudományos pályázati kiírások, melyeknek nyomán megindultak, majd megjelentek az első néprajzi-nyelvjárási gyűjtések. Mások a műveletlen beszéddel azonosították a nyelvjárásokat, elítélték, durvának, nem követendő nyelvváltozatnak minősítették. A palócok – elsősorban nyelvhasználatuk miatt – sokszor gúny tárgyává váltak. A tanulmány szerzője bemutatja, hogy a palóc nyelvjárás védelmezői miként igyekeztek lebontani a népcsoporttal és a nyelvhasználatukkal kapcsolatos előítéleteket.
Kulcsszavak
nyelvjárás, attitűd, történeti dialektológia, palóc, XIX. század