Nyelvi attitűd, norma és identitás a XVI. században – Sylvester János példája

Tanulmány: itt

Szerző

Juhász Dezső 

Cím

Nyelvi attitűd, norma és identitás a XVI. században – Sylvester János példája

Hivatkozás

DOI: DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MNYN.2026.77

Kivonat

A XVI. század sok tekintetben fordulópont a magyar nyelv és kultúra történetében. A század első harmada még az ómagyar korhoz sorolható, amelyben az írásbeliségünk fő képviselői a kézzel írott vallásos tartalmú könyvek, a kódexek, de már terjedőben van a magyar nyelvű világi írásbeliség is, élén a privát levelezéssel, a misszilisirodalommal. Mindezek ugyan folytatódnak a század közepén és második felében is, de a reformációval és a magyar nyelvű könyvnyomtatás terjedésével nyelvi és vallási programmá vált a Szentírásnak, valamint az olvasni tudásnak a szélesebb közönséghez való eljuttatása is. Sylvester János, az első magyar nyelvről szóló grammatika szerzője és az első nyomtatott Újtestamentum-fordítás megalkotója figyelemreméltó megjegyzéseket tett nemcsak az anyanyelvről, hanem a hozzá fűződő kívánatos attitűdökről is. Nyelvi példái a lokálpatriotizmus szép megnyilvánulásai, egyben az északkeleti nyelvjárási régió í-ző részlegének hiteles visszatükrözői. A tanulmány ezekből ad ízelítőt.

Kulcsszavak