Az alábbi tanulmány Jókai Mór egyetlen, rövid írásával foglalkozik. A magyar nemzet története regényes rajzokban című művének második kiadásában (1860) fölbukkan egy olyan alak, aki az első kiadásban még nem szerepelt: Detre, akit Jókai elsősorban Attila királyhoz kapcsol. Bemutatja hihetetlen bátorságát és vitézségét, de nem hallgatja el, hogyan szított olyan viszályt, mely a hunok pusztulásához vezetett. A történelmi vázlat elemzésekor egyrészt fölsoroltatnak Jókai forrásai, másrészt pedig előkerül a keletkezés kontextusa, így az a legalább föltételezhető üzenet is, melyet Jókai – forrásaitól függetlenül – szövegébe rejtett

Jókai Mór, Detre vitéz, Attila király, Nagy Theoderik király, Herder-jóslat

Jelen tanulmány egy szöveg-összehasonlító elemzés, amely Jókai Mór A magyar nemzet története regényes rajzokban című kötetének a Mátyás-értékelését veti össze 1882‑ben megjelent elemi iskolai tankönyvének idevágó részeivel. Ez egészül ki két külső referenciaszöveg bevonásával, Jókai tanárának, Bocsor Istvánnak a történelem tankönyvével, és a kor jeles Hunyadi-szakértőjének, Teleki Józsefnek a Mátyás-értékelésével. Az összevetésből kiderül, mennyire koherens Jókai történetszemlélete Hunyadi Mátyás tekintetében, mennyiben hatott rá korábbi tanárának szemlélete és milyen mértékben vette figyelembe a korszak akadémiai értelmezését.

Hunyadi Mátyás, Bocsor István, Teleki József, történelemszemlélet, narratíva

Jókai Mór A magyar nemzet története regényes rajzokban c. művében számos egyedi és feltűnést keltő történelmi eseménysort jelenít meg szépírói eszközökkel, de mégis tényirodalmi szándékkal. Ugyanakkor Jókai egyik legjelentősebb történelmiregény-írónk is, akinek több regénye alapjában ugyanezeket az eseménysorokat dolgozza fel. Egyes esetekben a regény a korábbi, más esetekben a „regényes rajz”. A tanulmány azt vizsgálja néhány olyan művön keresztül, amelyben az egyezések jelentősek (Rákóczy fia, Névtelen vár), hogy a megjelenítés eltérései leírhatók-e a valóság – írói fantázia dichotómiával, mennyiben van kronológiai vagy műfaji magyarázatuk, hogyan hat a történelem a fantáziára – és az írói fantázia a történelemszemléletre.

Jókai Mór, regény, tényirodalom, Rákóczi-család, nemesi felkelés

Jókai Mór a korszellemnek megfelelően a hazaszeretet vezéreszméjében összpontosí‑ totta azt a legfőbb erkölcsi kategóriát, amely a közösséget egybekovácsolja. Történet‑ íróként sajátos művészi eszközeivel – a történelemből levezetett, s abból az írói fantá‑ ziával átélhetően felelevenített tanulságokkal – a hazaszeretet eszméjében egy mindenki számára követhető igazodási pontot teremtett úgy, hogy megformált élmény‑ anyaggal érzelmi megerősítést is adjon. Az író ezt annyira fontosnak tartotta, hogy is‑ teni minőséget adott neki. Az eszme átvitt értelemben vett apostolaként ott hirdette, ahol csak tehette, így a színházban, a műveiben, a sajtóban – a korabeli nyilvánosság valamennyi fórumán. Írói pályáját végigkísérték A magyar nemzet története regényes rajzokban című kötetének fejezetbővítései és többszöri kiadása. Szigetvár hősei a klas ‑ szikus heroikum megjelenítésére kiváló alapanyagot szolgáltattak számára, bár regényes történetének epizódjaiba viszonylag későn tette bele. Jókai a szigetvári történet regényes rajzának legelején az erkölcsrendező istenség rangjára emelte a hazaszeretet. A terü‑ lethez, közösséghez és kultúrához ragaszkodó identitásból fakadó lelkierő pedig olyan fegyvertényező, melyet szinte alig vagy csak nagy nehézségek árán lehet legyőzni, és amelynek megalkotását, mintázatát a történelmi példaképek képezik.

Gróf Zrínyi Miklós, hősiesség, önfeláldozás, kitartás, honvéde‑ lem, történelem, dráma, próza, példa