Jókai, a hazaszeretet és a hőslelkek apostola

Jókai Mór a korszellemnek megfelelően a hazaszeretet vezéreszméjében összpontosí‑ totta azt a legfőbb erkölcsi kategóriát, amely a közösséget egybekovácsolja. Történet‑ íróként sajátos művészi eszközeivel – a történelemből levezetett, s abból az írói fantá‑ ziával átélhetően felelevenített tanulságokkal – a hazaszeretet eszméjében egy mindenki számára követhető igazodási pontot teremtett úgy, hogy megformált élmény‑ anyaggal érzelmi megerősítést is adjon. Az író ezt annyira fontosnak tartotta, hogy is‑ teni minőséget adott neki. Az eszme átvitt értelemben vett apostolaként ott hirdette, ahol csak tehette, így a színházban, a műveiben, a sajtóban – a korabeli nyilvánosság valamennyi fórumán. Írói pályáját végigkísérték A magyar nemzet története regényes rajzokban című kötetének fejezetbővítései és többszöri kiadása. Szigetvár hősei a klas ‑ szikus heroikum megjelenítésére kiváló alapanyagot szolgáltattak számára, bár regényes történetének epizódjaiba viszonylag későn tette bele. Jókai a szigetvári történet regényes rajzának legelején az erkölcsrendező istenség rangjára emelte a hazaszeretet. A terü‑ lethez, közösséghez és kultúrához ragaszkodó identitásból fakadó lelkierő pedig olyan fegyvertényező, melyet szinte alig vagy csak nagy nehézségek árán lehet legyőzni, és amelynek megalkotását, mintázatát a történelmi példaképek képezik.

Gróf Zrínyi Miklós, hősiesség, önfeláldozás, kitartás, honvéde‑ lem, történelem, dráma, próza, példa