A jelenvaló Szent István-tisztelet
Szent István lassan kilenc és fél évszázada Magyarország felavatott védőszentje. Emlékezetének jelentősége időről időre előkerült az adott történelmi kor kihívásainak megfelelő megvilágításban. Mária Terézia a hatalmát és a tekintélyét kívánta megszilárdítani a keresztény államalapító király kultuszának felelevenítésével a XVIII. század végén. Szent István kultusza később, a XIX. században azonban nemcsak az uralkodói rangot erősítette meg, hanem kifejezte az ország szuverenitását is.
Állami kitüntetésben részesült munkatársunk
Novák Katalin, Magyarország köztársasági elnöke Dr. Pomozi Péternek, intézetünk Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpontja igazgatójának „a magyar nyelv és kultúra megmaradása, illetve továbbadása érdekében végzett több évtizedes, magas színvonalú tudományos kutatói, oktatói és tankönyvírói munkája elismeréseként” a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes augusztus 18-án a Hagyományok Házában adta át.
Szenttamás második ostroma – 1848. augusztus 19.
Amikor százhetvenöt évvel ezelőtt a rácok kirobbantották a délvidéki „kis-háborút”, a Ferenc-csatorna partján fekvő Szenttamás lakosságát 8000 rác és 3500 magyar alkotta. A Szerbiából érkezett szerviánusok által felhergelt véreik elüldözték az ottani magyarok zömét, akik ott maradtak, azokat felkoncolták vagy sáncásásra hurcolták, így építették ki 1848. június végére a Szenttamás körüli sáncokat.
Egy fiumei magyar nyelvkönyvei
165 éve ezen a napon hunyt el kolgyári Császár Ferenc jogtudós, író és műfordító, a magyar mint idegen nyelv oktatástörténetének egyik fontos alakja, a Magyar Tudós Társaság levelező, majd tiszteleti tagja.
Gazdag életművet hagyott maga után Bél Mátyás
300 éve jelent meg Bél Mátyás országismereti munkájának Prodromus kötete. A Nürnbergben 1723-ban sajtó alá került kötet célja az volt, hogy a kor szokásainak megfelelően bemutassa az érdeklődő közönség számára Bél Mátyás akkor még csak tervezett nagy művét, a Magyarország vármegyéit ismertető Notitia Hungariae-t.
Halál és felemeltetés I. 985 éve hunyt el Szent István király
Szűz Mária mennybevitelének napja, augusztus 15-e a katolikus egyház legjelentősebb Mária-ünnepe. Az egyetemes (katolikus) kereszténység Mária-alakja Magyarországon sajátos magyar névvel és jelentésárnyalattal gazdagodott: a Nagyboldogasszony elnevezés ősvallási hagyatékot is tükröz, emellett az új vallás meghatározta kultúrkörben Szűz Mária szakrális politikai (fő)szerepet kapott, Magyarország égi védelmezője, patrónája lett. Az ő ünnepén halt meg az 1038. esztendőben az, akinek mindezt így rendelte: István király.
Műemlékvédelem és -megőrzés Kazahsztánban: a boraldaji régészeti park
A Kárpát-medence területén számos olyan régészeti lelőhely és kulturális örökség található, amelyek kutatására, részletesebb megismerésére és védelmére régészeti parkokat hoztak létre. Ezek a szabadtéri múzeumok, a természeti környezetben kialakított és feltárt régészeti lelőhelyek (temetők és települések, lakóházak) tudományos feldolgozásán kívül modellek és kísérleti rekonstrukciók segítségével hiteles képet adhatnak a régebbi korokban élt népesség életmódjáról, mindennapos tevékenységéről és rituális szokásairól.
Szent királynak szent leánya
Egy szent király leánya és egy nagy bizánci császár édesanyja volt, majd az ortodox kereszténység szentjévé vált. Két keresztnevén is ismerjük, mégis mintha a magyar történeti köztudatban nem élne oly elevenen emléke, ahogy megérdemelné. Árpád-házi Piroska, avagy Bizáncban kapott nevén Eiréné 1134. augusztus 13-án hunyt el.
A francia–magyar kapcsolat
A diplomáciában elengedhetetlen a személyes összeköttetés az egyeztetések kezdeményezéséhez, sikerességéhez. A dualizmus idején pedig különösen élénk volt a francia–magyar kapcsolat, amelynek egyik meghatározó alakja volt Türr István. A „rettenthetetlen magyarként” is emlegetett kalandos életű tábornok 1825. augusztus 11-én született Baján Thier Jakab vaskereskedő családjában.
Lehel kürtje és ami előtte volt
A 955. augusztus 10-én Augsburg városa alatt elszenvedett vereség utóélete példázza azt, hogy egyesek addig küzdenek a nemzeti múlt dicsőséghajhászásának szélsősége ellen, amíg át nem esnek a ló túloldalára, a nemzeti önmarcangolás szélsőségéhez. Ez a kudarc meglepően népszerű a köztudatban; mintha egy világraszóló győzelem lenne, annyit szokás hivatkozni rá.