1944. december 27-én hunyt el Boldog Salkaházi Sára, a magyar vértanú, aki szeretetből és meggyőződésből embertársaiért áldozta életét.

Salkaházi Sára 1899. május 11-én született Kassán, tanulmányait is itt végezte. Jómódú családban nevelkedett, szüleihez kapcsolódik a kassai Schalkház Szálló, a korabeli magyar művészet központja. Édesapja korai halála után Sára édesanyja igazgatósági tagként dolgozott a szállóban, így tudta eltartani három gyermekét. A nem kifejezetten vallásos környezetben nevelkedett Sára élete jól dokumentált, rendszeresen vezette naplóját is.

Tanítónőnek tanult Kassán: „Mikor tanítónő voltam, II. elemis cigánytábori kisfiúkat tanítottam. Egy tízpercben az egyik rongyos, kopott kisfiú egy hosszú harisnyát húzott elő. A harisnyából egy nagy halom gombot szórt ki a padlóra. A többiek körülállták, és úgy csodálták a kincseit. Odamentem én is megcsodálni a kis vacak, értéktelen, de neki mindennél többet érő gombokat. Mikor visszamentem a katedrára, odajött hozzám: – Ezt a két gombot a nénikének adom! – mondta büszke örömmel, és kis maszatos tenyerén két gombot nyújtott felém. Egy másik fiú önkéntelenül felkiáltott: – A két legszebb gombod, Gyuri! Ma is úgy őrzöm, mint életem egyik legszebb emlékét. A kis Kovály Gyuri két legszebb, legértékesebb gombját nekem adta!” ¹

Kitanulta a könyvkötő mesterséget, dolgozott húga kalapüzletében, újságíróként tevékenykedett, írt novellákat, és részt vett Kassa közéletében. Novelláskötete, a Fekete furulya eredeti nevével – Schalkház Sára – jelent meg. ² A szimbolizmus irányzatához sorolható írások olyan témákat érintenek, mint a szeretet, az élet értelme, az öröm vagy a magány. 

A kifejezetten világi környezetben élő fiatal nő 1922–1923 táján egy rövid ideig menyasszonya volt egy ismerős gazdatisztnek, ám －egyrészt tartva a vidéki élet egyhangúságától, másrészt érezve a lelkében valamiféle bizonytalan belső hangot －felbontotta az eljegyzést. Innentől még évek teltek el Istentől rendelt hivatása pontos felismeréséig. 1927-ben ismerkedett meg az új, 1923-as alapítású, Kassán 1927-ben letelepedő Szociális Testvérek Társasága megnevezésű női renddel, amelynek egy rendezvényéről így emlékezik meg: „Egyszer aztán, minden előre meghatározott cél nélkül, csak úgy barátságból elkíséred ismerősödet valami gyűlésre. Nincs szándékodban az egészet végigülni, mert programod van. Mégis, mikor odaértek, magad se tudod, hogy történt, de egyszer ott ülsz te is. Sok fiatal lányt látsz magad körül. Valami mozgalomba cseppentél bele, azt már látod. De ezen most nincs időd töprengeni, mert valaki épp most lép oda a leányok elé. Beszélni kezd. De veled mi történik, azt nem tudod. Máskor, hasonló körülmények között, értelmesen szoktál viselkedni. Figyelni szoktál. De most csak hangfoszlányok jutnak el hozzád: »szociális problémák… szociális felelősség… szociális munka… mozgalom… közvéleményt kell teremteni, tömegekre hatni… harcolni kell jogokért, törvénymódosításokért… hogy kevesebb legyen az ápolásra szoruló beteg, az erkölcsileg elcsúszott, a nyomorban élő ember… hogy van egy társaság, a Szociális Testvérek Társasága, amelynek feladata, hogy erre az ezerféle társadalmi munkára neveljen lélekben megszentelődött, hivatásos és képzett munkásokat.« A többit már nem is hallod, csak nézed a beszélő testvért. Mintha egyesegyedül neked beszélne. Mintha már régen ismernéd, egy családból valónak érzed magadat vele… Talán még nem is érted egészen, mit mond. Nem is tudod, mi az ami ide, ebbe a mai időkbe alakult társaságba vonz… de hogy valami vonz, az biztos. Nem is valami, hanem Valaki. Maga a jó Isten, aki a te hivatásos életednek ezt a keretet szánta. És egyszerre egészen megnyugszol, mint aki megtalálta, amit keres.”

Még ebben az évben felkereste a Szociális Testvérek Társaságának budapesti központját, ahol kíváncsian és egy kicsit furcsállva fogadták a cigarettázó, modern gondolkodású kassai fiatalt, de örömmel vették érdeklődését a rendi élet iránt. Sára számos dolgon változtatott az életében, hogy megfeleljen az általa választott hivatásnak: lemondott a dohányzásról, az újságírók szabad életéről, és indulatos személyiségét is megpróbálta fékezni. 1929-ben fogadták el jelentkezését a Szociális Testvérek Társaságába, noviciátusát 1929 februárjában kezdhette meg a rend szegvári házában. Első fogadalmát 1930 pünkösdjén tette le, akkor írásaiban így festette le magát: „Indulatos, heves, ideges, szenvedélyes vagyok, pedig szeretlek Téged! Engedetlen, makacs, dacos vagyok, pedig szeretlek Téged! Nyugtalan, kapkodó, zavart vagyok, pedig szeretlek Téged! Sötét, irigy, méricskélő vagyok, pedig szeretlek Téged! És még mennyi minden volna bennem, ha Te nem szeretnél engem! Én hűséges akarok lenni és maradni mindhalálig. Hűséges, mindenen keresztül!”

Hatalmas energiával vetette bele magát feladataiba, mindent a szolgálatnak rendelt alá. 1932-ben Komáromba helyezték, ahol tevékenysége az alábbiakat ölelte fel: hitoktatás, gyermekkonyha felügyelete, a Katholikus Nő című folyóirat szerkesztése, kegytárgyüzlet vezetése, családlátogatások, a Katholikus Nőszövetség egyik vezetője, kapcsolattartás más vezetőkkel, nőknek szóló kurzusok szervezése. Sokrétű tevékenysége után kimerülten került vissza Kassára 1934-ben.

A missziós tevékenység vágyától indíttatva 1937-ben áthelyezését kérte a rend budapesti házába, ugyanis a Brazíliába történő kiutazáshoz magyar állampolgárságra lett volna szüksége. Budapesti évei alatt szintén a legkülönbözőbb tevékenységekben kellett helytállnia; 1938-ban dolgozott a Katholikus Háziasszonyok Országos Szövetségében, majd ennek tagozatában, a Szent Zita-körökben, amelynek célja volt a háztartási alkalmazott lányok nevelése, érdekvédelme és vallási művelése.

A II. világháború miatt Sára testvér részvétele a brazíliai misszóban meghiúsult, ám lelkesedése rendi feladatai iránt csillapíthatatlan maradt: 1941-től a Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetségének (DL) vezetője volt, szerkesztette a mozgalom lapját, gyűléseket szervezett. 1943-ban, az ország romló körülményeit látva, tudatosan felajánlotta életét a Szociális Testvérek Társaságáért, különösen a gyengékért, a betegekért, és arra az esetre, ha egyházüldözés vagy a Társaság és a testvérek üldözése következne be. Életfelajánlását elöljárói engedélyezték, naplójában pedig a következők olvashatók róla: „Felajánlom magam, mint áldozatot a társaságért!”

„Tele van a szívem-lelkem lobogó lelkesedéssel! Az indítást, hogy életemet, illetve halálomat ajánljam fel a testvérekért, követhetem. Előterjesztettem az elöljárómnak, lelkiatyámnak, s engedélyt kaptam! A boldogságom első mámorában eltűnt az a természetes borzongás, ami szorongott bennem. De arra rákényszerülök, hogy újra előjön. Nem baj. A fölajánlási imát már összeállítottam. Most még meg kell várnom Margit testvért. S akkor felajánlhatom magam. Hála Neked teljes Szentháromság!” ³

Életfelajánlásának szövege pedig így hangzott:

„Ó fölséges Szentháromság! Legkegyelmesebb Atyám, ki engem végtelen szeretetedből megteremtettél s jóságos irgalmadból gyermekeddé fogadtál, ó, édes Jézus Krisztusom! Aki szent véreddel engem megváltottál s végtelen jóságodból jegyesednek választottál, ó, drága Szentlélek! Aki kegyelmek bőségét zuhogtatod rám, s aki nekem, méltatlannak a hivatás kegyelmét és a Társaságot ajándékoztad, ó, legteljesebb Szentháromság, én ma a Társaság és a testvérek iránti hálából és szeretetből felajánlom magam, mint a Társaság áldozatát! Azon esetre, ha egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldöztetése következne be és legbölcsebb végzésed szerint gondviselésed tervében nem lenne benne halálom:

Fogadd el az én halálomat minden fájdalmával együtt váltságul a testvérek – különösen az öregek, betegek és gyengék – életéért, és bűnös, nyomorult életem fejében kíméld meg az ő életüket és kíméld meg őket a megkínoztatástól, fenyegetésektől, főként pedig a hűtlenségtől Irántad, az Egyház, a hivatás és a Társaság iránt.

Amennyiben isteni végzésed terveiben az én halálom benne foglaltatik, ebben az esetben is fogadd el életemet-halálomat, mint értük való áldozatot.

Ezt a felajánlást teszem Lelkiatyám és Elöljáróim engedélyével, édes Szűzanyám keze által, Szent József, Szent Benedek Atyánk, Avilai Nagy Szent Teréz, Szent Sára és Szent Őrzőangyalom segítségét kérve, nem a magam erejében, hanem a teljes Szentháromság kegyelmében bízva. Ámen.

Ó, édes Jézusom, teljes megnyugvással és készséggel fogadom már most a halál azon nemét, amely Neked tetszik, az összes vele járó gyötrelmekkel, fájdalmakkal és szenvedéssel együtt. Ámen.” ⁴

1943-ban avatta szentté Árpád-házi Boldog Margitot XII. Piusz pápa, amely alkalomra Salkaházi Sára egy misztériumjátékot írt Fény és illat címmel. A Margit-legendán alapuló különleges hangulatú, archaikus nyelvezetű darabot 1944. március 19-én mutatták be a Magyar Művelődés Házában – a mai Erkel Színházban. A bemutató napja egyúttal a náci német megszállás kezdete is volt hazánkban, elkerülendő a háborúból való kilépésünket. Ettől a naptól kezdve fokozatosan szigorították a zsidóságra vonatkozó törvényeket, majd elkezdték a zsidók gettósítását, deportálását és a tömeggyilkosságot. A Szociális Testvérek Társasága fővárosi és vidéki rendházaiban, munkásnőotthonaiban igyekezett minél több embert bújtatni és a megfelelő iratokkal ellátni. Körülbelül ezer zsidó köszönheti nekik az életét, Salkaházi Sárának személyesen pedig közel száz. 

1944. december 27-én a nyilasok behatoltak a Salkaházi Sára vezetése alatt álló Bokréta utcai munkásnőotthonba zsidókat keresve. Négy gyanúsítottat és Bernovits Vilma hitoktatót éppen el akarták hurcolni, amikor Sára testvér megérkezett. Megtehette volna, hogy elmenekül, de ez meg sem fordult a fejében, vállalta a közös sorsot a letartóztatottakkal. A nyilasok még aznap éjszaka mindannyiukat ruháiktól megfosztva a Dunába lőtték. Salkaházi Sára egy pillanatra sem ingott meg: egy szemtanú elmondása szerint kivégzői felé forulva letérdelt, és keresztet vetett. Életfelajánlása meghallgatásra talált, a rendből senki másnak nem esett bántódása.

Salkaházi Sára boldoggá avatási eljárása 1997 januárjában kezdődött, a bíborosi testület pedig 2005. június 21-én engedélyezte a boldoggá avatását. Ezt követően XVI. Benedek pápa 2006. április 28-án aláírta és kihirdette a dekrétumot. A boldoggá avatási szentmisére 2006. szeptember 17-én került sor a budapesti Szent István-bazilika előtt.

A magyar vértanú, aki szeretetből és meggyőződésből embertársaiért áldozta életét, nem csak hazánkban példakép: a Kassai Állami Színház kiemelkedő kassai személyiségekről szóló előadás-sorozatában Kamil Žiška kortárs szlovák drámaíró Salkaházi Sára életét feldolgozó színművét is bemutatták 2018-ban. ⁵